2015.05.01 14:19 dps Olvasottság: <100x
1

Mennybe nyíló ablakok

A keresztény keleten az ikonokat néha úgy írják le, mint amelyek "a mennybe nyíló ablakok". Még ha földi jeleneteket is ábrázolnak, a stilizált megközelítésük a transzcendens valóságokat idézik meg. Egy ilyen művészeti transzcendencia látható ebben a fantasztikus orosz rendezésben, mely a XV. századi nagy ikonfestő szerzetesről szól, aki akkor is ragaszkodott a vallásos festészethez, amikor kora társadalma éppen a szétzüllés és a kegyetlen zűrzavar idejét élte.

Andrej Tarkovszkij brilliánsan tárja szemünk elé a művész és az istenfélő ember történetét, hogy hogyan keresi a természetfelettit a tatár invázió barbársága és az orosz nemesség érzéketlen brutalitása között. A fekete-fehér képek, a szándékosan lassú menet, a komoly, sőt kegyetlen végkifejlet miatt az jut eszünkbe, hogy Ingmar Bergman Hetedik pecsét című filmjének orosz változatát látjuk. Azonban míg a bergmani hitetlen karakterek elszigetelődnek az értelmi és a kegyelmi forrásoktól, és a végső választ egyedül a halálban látják, addig a megtért ortodox Tarkovszkij figyelembe veszi a közösséget, a bűnbánatot, a hitet és a megváltást.

Mennybe nyíló ablakok

Mi a válasz Theophanész cinizmusára, a testi naturalizmusra, a tatárok brutalitására? Nem valami idea; semmi olyan, amit szavakkal ki lehetne fejezni. Ez valami olyasmi, amit csak megsejteni lehet egy homályos üvegen, vagy egy mennybe nyíló ablakon keresztül. A művészet "vallási tapasztalatként" való elgondolását sokszor túl szabadon hajlítgatják. Tarkovszkij az egyike annak a maroknyi rendezőnek, akiknek ez az eszménye nem egy olcsó vagy megszentségtelenített metafora, hanem a szószerinti igazság.

dráma | életrajzi | történelmi

Az Andrej Rubljovról szóló életrajzi filmben, megtudhatjuk, hogy a férfi 1400 körül Teofan ikonfestő tanítványa lesz. A festészettel mind a ketten vallásos meggyőződésüket... több»

1