Sikerült megnéznem Tennessee Williams (1911-1983), születési nevén Thomas Lanier Williams írásának első adaptációját José Quintero rendezésében. A főszereplő, Vivien Leigh szerintem sokkal jobban játszotta Karen Stone szerepét, mint egy későbbi verzióban Helen Mirren. A milliomos férje halála után a hősnő visszavonulva a színpadtól a Piazza di Spagna (a film szimbolikus helyszíne) környéki villába költözik. Sokáig valóságos remeteéletet él, de aztán egy a felsőbb körökben mozgó kerítőnő bemutatja neki a lecsúszott nemesi származású Paolót (Warren Beatty). Hosszas töprengés után enged a jóképű ifjú ostromának, de a viszony nem tart sokáig, A film tökéletesen visszaadja azt a Rómát, amelyet Fellini „Édes élet” című filmjéből is ismerhetünk, címszavakban: a 3.000 éves Örök Város, szerelem, napfény, romlottság, elmúlás. A befejezés nem ad választ arra, hogy Karen megtalálja-e a boldogságot az új partnerében.
Sikerült megnéznem Tennessee Williams (1911-1983), születési nevén Thomas Lanier Williams írásának első adaptációját José Quintero rendezésében. A főszereplő, Vivien Leigh szerintem sokkal jobban játszotta Karen Stone szerepét, mint egy későbbi verzióban Helen Mirren. A milliomos férje halála után a hősnő visszavonulva a színpadtól a Piazza di Spagna (a film szimbolikus helyszíne) környéki villába költözik. Sokáig valóságos remeteéletet él, de aztán egy a felsőbb körökben mozgó kerítőnő bemutatja neki a lecsúszott nemesi származású Paolót (Warren Beatty). Hosszas töprengés után enged a jóképű ifjú ostromának, de a viszony nem tart sokáig, A film tökéletesen visszaadja azt a Rómát, amelyet Fellini „Édes élet” című filmjéből is ismerhetünk, címszavakban: a 3.000 éves Örök Város, szerelem, napfény, romlottság, elmúlás. A befejezés nem ad választ arra, hogy Karen megtalálja-e a boldogságot az új partnerében.