Riggs és Murtaugh első kalandja betonerős alapozás volt, a nézők pedig kíváncsiak voltak a két figurára, így 1989-ben jöhetett is a folytatás, mely követi a nagyobb, több és látványosabb alapelvet, de véletlenül sem törik bele a bicskája a vállalkozásba.
A stáb lényegében maradt, azonban Shane Black menet közben csak otthagyta a produkciót, de a stáblistán még feltüntették a nevét mint forgatókönyvíró. Ámbár a végeredményben már domináns szerepet tölt be a humor, de még mindig kellően sötét, sőt, erőszakos is. Black ellenben ennél is komolyabb sztorit szeretett volna, és addig is elment, hogy a történet végén megölte Riggs karakterét. Donner és a stáb viszont hajlott a happy end felé, ezért Black fogta a sátorfáját, így Jeffrey Boam és Warren Murphy fejezték be a munkát.
Tény, hogy Black ekkortájt ütős ötletekkel állt elő, de meg-megmutatkozott, hogy nem csak az ő forgatókönyvén múlik egy film sikere. Személy szerint úgy érzem, Donnerék jól döntöttek, hogy megváltoztatták a sztori végét, ezzel alapozva, hogy a széria bővülhessen.
A 2. részek "előnye", hogy már nem kell a karakterek bemutatásával bajlódnia, ezáltal kicsit pergőbb tempót diktálhat, természetesen közben azért a figurákat is mélyítve. A Halálos fegyver 2. nem is lacafacázik sokat. A Looney Tunes dallamaival átitatott főcím már elhinti bennünk, hogy ez a két jómadár sántikál valamiben, majd miután arcunkba robban a film címe, azonnal egy autósüldözésben találhatjuk magunkat. A tempó szélsebes, a golyók mellett pedig a remek dumák is repkednek, illetve itt alapozzák meg a filmen végigvonuló "Az asszony új verdája" poént is, mely sokadik alkalommal látva is fergeteges.
Ez a pörgés lényegében az egész filmre igaz, ami egy jó dolog, viszont érezhetően bizonyos forgatókönyvi hiányosságokat igyekeztek elfedni ezzel. Meglepően véletlenszerű ugyanis a sztori pár eleme: Getzről teljesen véletlenül derül ki, hogy pont azoknak a pénzét mosta, akiket a film elején üldöztek. Ráveszik, hogy mondjon ügyfeleket, és véletlenül pont ők jutnak eszébe. Ezt leszámítva viszont a rosszfiúk izgalmasak, sőt, véleményem szerint az első rész állat Gary Busey-én is túltesznek. Joss Ackland Arjen Ruddja vérbeli rohadék, akinek minden megmozdulásából árad a fölényeskedés, így a néző elégedett mosollyal nyugtázza, mikor Roger a széria egyik legütősebb egysorosával meneszti hivatásából.
A film legnagyobb ásza mégis Joe Pesci mint Leo Getz, a hiperaktív törpe. Üde színfoltot képvisel az egyébként is kiváló szériában. Hihetetlen belegondolni, hogy a következő évben a Nagymenők Tommy DeVitójaként már mindenki a gatyájába csinált tőle. Vitathatatlan, Pesci a '80-as, '90-es évek egyik legkiemelkedőbb színésze, igazi átváltozó művész.
Szerencsére a folytatás sem maradt tartalmi többlet nélkül. Riggs és Murtaugh kapcsolata egyre erősödik, olyannyira, hogy Martin már családtagként jár-kel kollégája otthonában. A két színész interakciói egyáltalán nem mesterkéltek, mi több, természetesnek hatnak, a karaktereik pedig szépen mélyülnek. Glover gyakran itt is a puszta tekintetével mondja a legtöbbet, bár számomra a legerősebb momentum, amikor közli Riggsszel, hogy Leót elkapták, mire az pár másodpercre ledöbben, majd kéri Rogert, hogy vigyázzon rá, nehogy baja essen az akció alatt. Hiába piszkálták, cikizték a kis törpét, mégis a szívükbe zárták, hogy a következő részben már őt is családtagként emlegessék.
A Halálos fegyver 2. a széria csúcsa, az akciófilmek egyik igazi ékköve. A brutalitás és a humor tökéletes elegye, mely minden egyes újranézéssel nemesedik. Donner és csapata magasra tette a mércét, 3 évvel később pedig megpróbálták azt megugrani, immár a '90-es évekhez igazodva.
85 Halálos fegyver 2. (1989)
A rendőrségnek sikerül nyakon csípnie Leo Getzet (Joe Pesci), egy igazi nagypályást, aki nem kevesebb mint fél milliárd dollárt mosott tisztára a maffiának. A férfi... több»
