Sajnos a Star Wars média nagyrésze nem az igazi a napjainkban. A Kenobi nevetségesen ostoba, a Boba Fett altató, a filmek pedig kaotikusak. Ez a sorozat azonban nem úgy néz a nézőkre, mint akik összepisilik magukat az első Baby Yoda láttán vagy egy X-Wingnél ugrálnak a kanapé előtt. Az igazat megvallva nagyon nagyon kevés utalás van az egész sorozatban bármilyen más Star Wars filmre. A karakterek végre nem egysíkú, rajzfilmesen jó-rossz oldalt képviselő szereplők. A történet központjában álló gerillaháború mindkét oldalán vannak olyanok, akik a maguk módján a legjobbat akarják. A birodalom például egy céltudatos bürokrácia, kiskapukkal, ahol az egyetlen törekvés az elnyomás gyakorlása. Ez ezerszer ijesztőbb, mint egy vödörsisakos csávó fekete ruhában, aki néha megfojt egy járókelőt. A sorozat második fele nem aprózza el az elnyomás érzését, a karaktereink folyamatosan olyan szituációkba kerülnek, hogy nem tudunk nem szorítani nekik. A sorozat egyetlen igazi hátránya, hogy kicsit túl sok szereplője van, akik 90%-ban sohasem találkoznak egymással, így bár történetük párhuzamosan fut, egyik sem válik igazán hangsúlyossá, és az az érzés, mintha két külön sorozatot néznénk. Sajnos ez kihat a történet konklúziójára is, ahol végre megvolt a lehetőség, hogy az összes szereplőnk találkozzon, de majdnem egyik szál sem lett elvarrva, és sztori lezáratlan maradt.
Sajnos a Star Wars média nagyrésze nem az igazi a napjainkban. A Kenobi nevetségesen ostoba, a Boba Fett altató, a filmek pedig kaotikusak. Ez a sorozat azonban nem úgy néz a nézőkre, mint akik összepisilik magukat az első Baby Yoda láttán vagy egy X-Wingnél ugrálnak a kanapé előtt. Az igazat megvallva nagyon nagyon kevés utalás van az egész sorozatban bármilyen más Star Wars filmre. A karakterek végre nem egysíkú, rajzfilmesen jó-rossz oldalt képviselő szereplők. A történet központjában álló gerillaháború mindkét oldalán vannak olyanok, akik a maguk módján a legjobbat akarják. A birodalom például egy céltudatos bürokrácia, kiskapukkal, ahol az egyetlen törekvés az elnyomás gyakorlása. Ez ezerszer ijesztőbb, mint egy vödörsisakos csávó fekete ruhában, aki néha megfojt egy járókelőt. A sorozat második fele nem aprózza el az elnyomás érzését, a karaktereink folyamatosan olyan szituációkba kerülnek, hogy nem tudunk nem szorítani nekik. A sorozat egyetlen igazi hátránya, hogy kicsit túl sok szereplője van, akik 90%-ban sohasem találkoznak egymással, így bár történetük párhuzamosan fut, egyik sem válik igazán hangsúlyossá, és az az érzés, mintha két külön sorozatot néznénk. Sajnos ez kihat a történet konklúziójára is, ahol végre megvolt a lehetőség, hogy az összes szereplőnk találkozzon, de majdnem egyik szál sem lett elvarrva, és sztori lezáratlan maradt.