Gyerekkoromban ritkán - inkább sosem - jutottam el moziba, így ha megjelent egy új, érdemesnek ígérkező film trailere a tévében, nagyon felcsigáztam magam, és a mozis megjelenést hónapokkal követően, ha szerencsém volt, akkor ki tudtam kölcsönözni az adott filmet. Így voltam a Sky kapitánnyal is, beszippantott a steampunkos világa. A kis zsebpénzemből chipset, popcornt vásároltam, majd beteget játszottam, hogy másnap otthon maradhassak és megnézzem. Jól emlékszem rá: nagyon csalódott voltam, végig sem tudtam nézni. Nem túlzás azt állítani, hogy életem első igazi filmes csalódását éltem meg. Nem mondanám, hogy mély nyomot hagyott bennem, de valamiért a mai napig megragadt bennem az ominózus filmélmény. Felnőttként újra próbálkoztam (hiszen sok film van, amit gyerekként nem értesz vagy máshogy értékelsz), de körülbelül 20 perc után kikapcsoltam. Még egyszer nem pocsékoltam rá az időmet.
Gyerekkoromban ritkán - inkább sosem - jutottam el moziba, így ha megjelent egy új, érdemesnek ígérkező film trailere a tévében, nagyon felcsigáztam magam, és a mozis megjelenést hónapokkal követően, ha szerencsém volt, akkor ki tudtam kölcsönözni az adott filmet. Így voltam a Sky kapitánnyal is, beszippantott a steampunkos világa. A kis zsebpénzemből chipset, popcornt vásároltam, majd beteget játszottam, hogy másnap otthon maradhassak és megnézzem. Jól emlékszem rá: nagyon csalódott voltam, végig sem tudtam nézni. Nem túlzás azt állítani, hogy életem első igazi filmes csalódását éltem meg. Nem mondanám, hogy mély nyomot hagyott bennem, de valamiért a mai napig megragadt bennem az ominózus filmélmény. Felnőttként újra próbálkoztam (hiszen sok film van, amit gyerekként nem értesz vagy máshogy értékelsz), de körülbelül 20 perc után kikapcsoltam. Még egyszer nem pocsékoltam rá az időmet.