Az Amerikai pite sikerét sok gagyibbnál-gagyibb folytatás meglovagolta, amelyeknek már semmi közük az eredeti filmhez. A zenetáboros részt sem lehet összemérni az eredeti filmek sikerével, ám ha ettől függetlenül értékelem ezt a részt, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy nem is olyan rossz. A történet megmutatja milyen az, ha kicsi Stifler beszabadul a zenetáborba és jól megzavarja a rendet, amely azért több szórakoztató jelenetet szül: például amikor a zenekar tagok úgy szívatják meg Stiflert, hogy fogkrémet nyomnak az orrába, amikor masírozik a triangulummal, vagy amikor kihívja a díjnyertes dobost egy hangszer párbajra. A szerelemi szálat nyilván nem hagyhatták ki a dologból, ám a főszereplőkön kívül szerintem az is aranyos, amikor az egymástól olyannyira különböző mellékszereplők (például Chloe és Ernie románca) egymásra találnak.
A film tehát szerintem (kicsit más módon), de legalább olyan szórakoztató tud lenni, mint a többi pite történet, csak tudni kell helyén kezelni.
Az Amerikai pite sikerét sok gagyibbnál-gagyibb folytatás meglovagolta, amelyeknek már semmi közük az eredeti filmhez. A zenetáboros részt sem lehet összemérni az eredeti filmek sikerével, ám ha ettől függetlenül értékelem ezt a részt, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy nem is olyan rossz. A történet megmutatja milyen az, ha kicsi Stifler beszabadul a zenetáborba és jól megzavarja a rendet, amely azért több szórakoztató jelenetet szül: például amikor a zenekar tagok úgy szívatják meg Stiflert, hogy fogkrémet nyomnak az orrába, amikor masírozik a triangulummal, vagy amikor kihívja a díjnyertes dobost egy hangszer párbajra. A szerelemi szálat nyilván nem hagyhatták ki a dologból, ám a főszereplőkön kívül szerintem az is aranyos, amikor az egymástól olyannyira különböző mellékszereplők (például Chloe és Ernie románca) egymásra találnak.
A film tehát szerintem (kicsit más módon), de legalább olyan szórakoztató tud lenni, mint a többi pite történet, csak tudni kell helyén kezelni.