Amerikai pite 4. - A zenetáborban

A sorozat első spin-off részeként Matt Stifler, az eredeti trilógia főhőse, Steve öccsének kalandjait mutatja be, akit legendás bátyja nyomdokait követve száműznek egy nyári zenetáborba rengeteg, főként obszcén, fiatalkori balhéval. A film stílusa ha... Többrsány, alpári poénok és kínos szituációk sorát vonultatja fel, hangulata kimondottan tini-vígjátékos, ám a történet erősen sablonos, sablonos karakterfejlődéssel – Matt igyekszik kilépni bátyja árnyékából, de a személyisége gyakran elidegenítő. Az új szereplőgárda közül Matt – Tad Hilgenbrink – néha ellenszenves, Elyse (Arielle Kebbel) szerethetőbb, a színészi játék összességében középszerű, Jim apjának rövid visszatérése nosztalgiával tölti meg a filmet. A forgatókönyv tele van tipikus, kínos gegekkel, néhány jelenet kifejezetten erőltetett. Objektív szempontból a film gyorsan felejthető, az eredeti filmek szelleméhez képest felszínesebb, szubjektíven azonban a sorozat hardcore rajongóinak és a tinikorú, botrányos poénokat kedvelő nézőknek kínálhat mulatságot.

Az Amerikai pite sikerét sok gagyibbnál-gagyibb folytatás meglovagolta, amelyeknek már semmi közük az eredeti filmhez. A zenetáboros részt sem lehet összemérni az eredeti filmek sikerével, ám ha ettől függetlenül értékelem ezt a részt, akkor azt kell... Több, hogy mondjam, hogy nem is olyan rossz. A történet megmutatja milyen az, ha kicsi Stifler beszabadul a zenetáborba és jól megzavarja a rendet, amely azért több szórakoztató jelenetet szül: például amikor a zenekar tagok úgy szívatják meg Stiflert, hogy fogkrémet nyomnak az orrába, amikor masírozik a triangulummal, vagy amikor kihívja a díjnyertes dobost egy hangszer párbajra. A szerelemi szálat nyilván nem hagyhatták ki a dologból, ám a főszereplőkön kívül szerintem az is aranyos, amikor az egymástól olyannyira különböző mellékszereplők (például Chloe és Ernie románca) egymásra találnak. A film tehát szerintem (kicsit más módon), de legalább olyan szórakoztató tud lenni, mint a többi pite történet, csak tudni kell helyén kezelni.

Nekem tetszett ez a rész, humoros volt, és tetszett a felnőtt kisöcsi is aki a kettőben, és az egyben is még csak egy kolonc volt. Most meg átvette Stifler stílusát.

Új szereplőkkel próbálták meg folytatni a Pitét, de ez nem volt túl eredményes..Átváltott a vállalható viccekről a prosztó, alpári stílusra. Néhány esetben még direkt ki is vár, hogy az ember ki tudja magát nevetni. De úgy nehéz, ha nem is vicces..