Eurovíziós Dalfesztivál: A Fire Saga története (2020)

Egy kedves film, amin jókat lehet néha mosolyogni. Bár néha elmegy annyira idiótaságba, hogy szekunder szégyenérzet lesz úrrá az emberen. Ezeket annyira nem értettem, bár Will Ferrel munkássága tele van ilyen filmekkel, szóval nem kellett volna meglepődnöm. Emellett a legnagyobb részében egy nagyon kedves, teljesen ártatlan film, ami csak jó kedvet akar neked okozni, és hát hadd csinálja. A vége, akármilyen giccses is, gyönyörű. Mivel dalfesztiválos filmről is van szó, sokkal több jó zenét vártam, de ugye itt ez is egy humorforrás volt, mármimt a dalok egy része, szóval érthető. Egyszer érdemes megnézni egy ráérős délutánon, főleg mivel egy gombnyomás a Netflixen.

Az már magában érdekes, hogy Amerika csinál filmet az Euróvízios dalfesztiválról, hogy kifigurázza azt, holott tervben van náluk egy hasonló műsor elindítása. Az meg csak hab a tortán, hogy Pierce Brosnan játssza Will Ferrell apját.

Néhol jól megidézi a dalfesztivál hangulatát, néhol meg lehet rajta röhögni, de ha nem készül el a film nem sokat vesztettünk volna. Sajnos Ferrell karrierje a felemás Sherlock paródia óta lejtmenetben van.

Nekem tetszett a film. Beteg, de pont ilyen beteg ez az egész dalverseny.

Will Ferrellről tudtam, hofy csak ilyen filmeket vállal, de azért Rachel McAdamsből és Pierce Brosnanből többet néztem volna ki. Katasztrófa ez a film.

Nem az a fajta vígjáték, amin a térdemet csapkodva hülyére röhögöm magam (habár volt benne egy - két olyan poén, amin azért hangosan felnevettem), hanem egy szolidabb, de annál kedvesebb és nagyon szerethető vígjáték.

Ezek a nevek! Lars Erickssong és Sigrit Ericksdottir! Tetszett, hogy alapvetően film egy hatalmas poénra épül, még is volt benne mondanivaló, küzdeni akarás az elérendő célért.