Más ritmusra

Egyik kedvenc filmem lett. :) Bár nem nehéz kitalálni a végét, de azért mégsem egyértelmű. Ja, és a szerelmi történet nagyon ártatlanul lett bemutatva, bár nem szexiség mentes a film, és nem is kell annak lennie. :) A zenés-táncos részek nagyon jó színvonalúak és sok van belőlük. :) Ja, és a főszereplő nagyon alacsony, 151 cm. :) Végre nem a tipikus nőideál! Bár több filmben van nem tipikus nőideál, de ilyen alacsony lány (aki nagyon karcsú, de mégsem nádszál, mint a barátnője, aki szintén alacsony, de nagyon vékony) kevés filmben kerül főszerepbe. És erre még rá is játszanak az alacsonyságát kihangsúlyozó ruhákkal. Én nagyon örülök, hogy őt választották erre a szerepre. Csak az a baromság, hogy a jól tanuló lányt kizárólag stílustalan, öregek által viselt ruhákba öltöztették az elején. Illetve egy kevés toxikusság azért volt ebben a filmben is (mármint a jobb karakterek részéről is, mert a rosszaktól természetesen sok volt), amire azt lehetne mondani, hogy „Jó, hogy! Hiszen tinifilm.”, de én azt felelném, hogy ha már itt tartunk, akkor pár év(tized), és az a kicsi is el fog tűnni, legfeljebb a rossz karaktereknél lesz meg, nem pedig a közegben természetesen jelenlévő elemként.

Ha onnan nézzük, hogy mit ígért a film (sok táncot és látványos koreográfiákat), akkor nincs semmi baj, pont azt fogod kapni tőle, amit vársz. Egy pillanatra sem lép ki a megszokott sablonokból és próbálkozik valami újjal, de az tény, hogy a színész/... Többtáncos csapat rendkívül tehetséges. Ezt a másfél órát könnyű elütni, a koreográfiák tényleg lendületesek és nagyon jól megszerkesztettek, de maga a film elég lapos lett. Nem fájdalmas, ártalmatlan, de cserébe nem sokat ad. Nálam valahogy így fest egy közepes.

A Netflix legújabb sikerfilme lehetne a 21. század útkereső tinijeinek legújabb himnusza, amit mindenkinek hallania kéne, de sajnos túl kevesekhez jut el. Szereplői átlagos személyiségek, akiknek, ennek ellenére nagyratörő céljaik vannak, és akikkel a lelkük mélyén mindenki tud azonosulni. Elvégre hányszor fordul elő, hogy lemondasz életed legnagyobb vágyáról, mert túl magasak az egyetemi pontszámok? Hányszor csúszol le a hozzád legjobban illő szakról egy olyan képességed hiánya miatt, ami az általad választott irányhoz még csak nem is szükséges?! Hányszor kell darabokra hullania a jövőképednek, hogy egy számodra elérhetőbbet kelljen kreálnod?! Én azt mondom, túl sokszor. De ez a történet, az előző kérdésekre adott ’rengetegszer’ választ nem hajlandó többé tolerálni és megmutatja, hogy nem szabad kergetni azt, ami menekül előled, mert a hozzád igazán passzoló emberek, helyek és iskolák két karral fognak érted küzdeni és eszükbe sem fog jutni, hogy hátrahagyjanak. Eléd tárja a kegyetlen igazságot, hogy a túl nagy célok és az élvezetes tinikor sosem fog megférni egymás mellett, ugyanakkor mindig van egy megoldás, amivel ha mindent nem is kaphatsz meg, kitöltheted a benned éktelenkedő űrt. Mert sosem késő felébredni és elkezdeni egy új fejezetet egy kicsit...más ritmusra.

Oké, én nem kifejezetten vagyok oda a musical beütésű filmekért, de erre még én is rá tudtam állni. Nagyon jó hangulatú filmecske, amit szerintem egy sima délutáni filmezéshez elő lehet húzni.