Heavy túra (2018)

A Mafab jóvoltából premier előtt nézhettük meg ezt a skandináv őrületet és be kell valljam kellemesen csalódtam! (Ezúton is köszönöm a nyereményt!) Már a vetítés is élmény volt közel 100 rock szerkós nézővel egyetembe ültünk be, miközben bömbölt a metál zene. A Heavy túra egy nem hétköznapi vígjáték. Ezt értem arra, hogy vicces, ami már önmagában nagy szó sajnos, és értem arra is, hogy a története nagyon egyedi. Vártam a szokásos sablon sztorit pár közbeékelt undorító vagy szexista viccel, de ezek elmaradtak. Minőségi és néha fárasztó poénok váltották egymást. A banda egyenként is lökött tagjai önmagukban is képesek voltak mosolyt csalni az arcunkra, hát még a bénázásaik! A karakterek egy k... több»

Ha bírod a fekete humorral átitatott vígjátékokat és a zúzós metál zenét, akkor a Heavy túra garantáltan elnyeri a tetszésedet! Arról, hogy a skandinávoknak van humorérzéke, méghozzá nem is akármilyen, már rég meggyőződtem (elég volt ehhez néhány Aki Kaurismaki film, no meg a szintén zseniális Picasso kalandjai). S ha ezt a mentalitást vegyítik a másik híres exportcikkükkel (a muzsikájukkal), akkor abból megteremtődik a Turné (This Is Spinal Tap) finn kistesója, a Heavy túra. A történet szerint négy kisvárosi srác nem kevesebb mint 12 éve alkot egy zenekart, ám még saját számuk sincs, és még az első koncertjükre sem került sor. A tagok már önmagukban is megérnek egy külön misét: Pasi (a bass... több»

Sokszor látott és unalmas poénokat süt el a film. Nem nézném meg újra ha arról lenne szó. Bár azt elismerem, hogy azért az alap ötlet nem lett volna elvetendő.

Többek között az ilyen filmekért szeretem a skandináv filmeket. Nagyon tetszik a skandináv humor, a maga abszurdításával egyetemben. A film zenéje remek volt, a skandináv metal zene eredetiségével. A történet dinamikája és a zárása nagyon tetszett.

Én a Cinefesten néztem meg, és egy tűrhető B kategóriás filmre számítottam. Hát ahhoz képest...zseniális, hatalmas film. Persze attól nem féltem, hogy a finnek nem értenének a zenéhez, de meg volt bennük a kellő önirónia is, az már egyszer biztos. Egy Amerikai pite kaliberű filmet kell elképzelni, csak ez finn és nem szexről, hanem zenéről szól.