A Hóbortos hétvége 2 folytatja az első rész abszurd vígjátékát, de ezúttal a voodoo-t és a „zombi Berniet” helyezi a középpontba, miközben Larry és Richard a Karib-tengeren újabb bonyodalmakba keverednek. A stílus maradt harsány és szándékosan túlzó, de a humor sokszor önismétlő és erőltetett, a hangulat inkább bohózatos, mint innovatív. A cselekmény logikátlansága, a karakterek ismételt szerencsétlenkedése a legtöbb poén forrása, de a lendület már kevésbé működik: a két főhős elveszti szerethetőségét, a mellékszereplők pedig háttérbe szorulnak. Terry Kiser továbbra is szórakoztató Bernieként, a főszereplők közti dinamika azonban fáradtabb. A forgatókönyv és a rendezés túlnyújtja az első rész poénjait és a film alapötletét, emiatt sok jelenet öncélúvá válik. Objektíven a film szükségtelen folytatás, többnyire a franchise rajongóinak szól, akik újráznák az őrült kalandokat; szubjektíven túlzottan erőltetett, de a retro hangulatra és néhány abszurd pillanatra vevőknek egyszer nézhető.
A Hóbortos hétvége 2 folytatja az első rész abszurd vígjátékát, de ezúttal a voodoo-t és a „zombi Berniet” helyezi a középpontba, miközben Larry és Richard a Karib-tengeren újabb bonyodalmakba keverednek. A stílus maradt harsány és szándékosan túlzó, de a humor sokszor önismétlő és erőltetett, a hangulat inkább bohózatos, mint innovatív. A cselekmény logikátlansága, a karakterek ismételt szerencsétlenkedése a legtöbb poén forrása, de a lendület már kevésbé működik: a két főhős elveszti szerethetőségét, a mellékszereplők pedig háttérbe szorulnak. Terry Kiser továbbra is szórakoztató Bernieként, a főszereplők közti dinamika azonban fáradtabb. A forgatókönyv és a rendezés túlnyújtja az első rész poénjait és a film alapötletét, emiatt sok jelenet öncélúvá válik. Objektíven a film szükségtelen folytatás, többnyire a franchise rajongóinak szól, akik újráznák az őrült kalandokat; szubjektíven túlzottan erőltetett, de a retro hangulatra és néhány abszurd pillanatra vevőknek egyszer nézhető.