A normandiai partraszállás eseményei a Ryan közlegénynek hála igencsak felkeltették az érdeklődésem, így ez után olvasgatva bukkantam rá eme klasszikusra, mely korának egyik szuperprodukciója, grandiózusságából pedig mit sem veszített. Mi több, az évek múlásával, akár a jó bor, tovább nemesedett. A leghosszabb nap Cornelius Ryan azonos című dokumentumregényét veszi alapul, melyben a szerző végigjárja a D-nap előzményeit, valamint több résztvevő személyes történetét is bemutatja, így átfogó képet nyújt a második világégés egyik leghíresebb offenzívájáról. Jól emlékszem, mikor először láttam a filmet, áthatott egy kellemes izgalom érzete. Azt éreztem, amit A Halál 50 órájánál is: egy olyan háborús filmet láthatok, mely számos karaktert mozgat, akiket koruk igazi nagyágyúi jelenítenek meg, látványos és megvan az a kellemes régi háborús filmes hangulata. Az egészet tetézte, hogy több oldalról láthattuk az eseményeket, és az egyes nemzeteket a megfelelő származású rendezők készítették el. Persze a filmet érheti kritika abból a szempontból, hogy nincs igazi főszereplője, a megjelenő figurák pedig vázlatosak, ezáltal nem tudunk senkivel sem azonosulni. Viszont a dokumentarista jelleg, az, hogy berántja a nézőt és percről percre közelebb kerülünk a támadás megindulásához, azt az érzést nem lehet elvenni ettől a filmtől.
A normandiai partraszállás eseményei a Ryan közlegénynek hála igencsak felkeltették az érdeklődésem, így ez után olvasgatva bukkantam rá eme klasszikusra, mely korának egyik szuperprodukciója, grandiózusságából pedig mit sem veszített. Mi több, az évek múlásával, akár a jó bor, tovább nemesedett. A leghosszabb nap Cornelius Ryan azonos című dokumentumregényét veszi alapul, melyben a szerző végigjárja a D-nap előzményeit, valamint több résztvevő személyes történetét is bemutatja, így átfogó képet nyújt a második világégés egyik leghíresebb offenzívájáról. Jól emlékszem, mikor először láttam a filmet, áthatott egy kellemes izgalom érzete. Azt éreztem, amit A Halál 50 órájánál is: egy olyan háborús filmet láthatok, mely számos karaktert mozgat, akiket koruk igazi nagyágyúi jelenítenek meg, látványos és megvan az a kellemes régi háborús filmes hangulata. Az egészet tetézte, hogy több oldalról láthattuk az eseményeket, és az egyes nemzeteket a megfelelő származású rendezők készítették el. Persze a filmet érheti kritika abból a szempontból, hogy nincs igazi főszereplője, a megjelenő figurák pedig vázlatosak, ezáltal nem tudunk senkivel sem azonosulni. Viszont a dokumentarista jelleg, az, hogy berántja a nézőt és percről percre közelebb kerülünk a támadás megindulásához, azt az érzést nem lehet elvenni ettől a filmtől.