Giuseppe Tornatore évekig a legkedvesebb rendezőm volt. A „Cinema Paradiso” a filmkedvelők kihagyhatatlan alapfilmje, az „Ismeretlen” kimagaslik a thrillerek közül, de a csúcs „Az óceánjáró zongorista legendája”! (Megjegyzem csakis a 165 perces rendezői változatot szabad megnézni, mert a 45 perccel megcsonkított kiadás valóságos bűntett!) Ebben a filmben Tornatore teljesítményére nehéz szavakat találni, mert azon ritka esetek egyike, amikor az irodalmi alapanyagnál sok dimenzióval jobb adaptáció készült. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a regény nem remek, sőt már másodjára hallgattam végig ezt a csodálatos hangoskönyvet Csuja Imre mélységesen átélt előadásában. de a film – nincs rá találóbb szó: ZSENIÁLIS! Minden perce élmény ennek a meseszerű történetnek. Tele van olyan felejthetetlen jelenetekkel, mint a zongora párbaj, a tengeribetegség 1900 általi terápiája, a lemez készítése, stb. Lenyűgöző alkotás, ismerete nélkül sokkal szegényebb lennék. Érdekes módon a rendező időben közelebbi filmjeit már nem kedvelem ennyire. A 2016-os „La corrispondenza” végignézését például elég nyögvenyelősen tudtam csak teljesíteni.
Giuseppe Tornatore évekig a legkedvesebb rendezőm volt. A „Cinema Paradiso” a filmkedvelők kihagyhatatlan alapfilmje, az „Ismeretlen” kimagaslik a thrillerek közül, de a csúcs „Az óceánjáró zongorista legendája”! (Megjegyzem csakis a 165 perces rendezői változatot szabad megnézni, mert a 45 perccel megcsonkított kiadás valóságos bűntett!) Ebben a filmben Tornatore teljesítményére nehéz szavakat találni, mert azon ritka esetek egyike, amikor az irodalmi alapanyagnál sok dimenzióval jobb adaptáció készült. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a regény nem remek, sőt már másodjára hallgattam végig ezt a csodálatos hangoskönyvet Csuja Imre mélységesen átélt előadásában. de a film – nincs rá találóbb szó: ZSENIÁLIS! Minden perce élmény ennek a meseszerű történetnek. Tele van olyan felejthetetlen jelenetekkel, mint a zongora párbaj, a tengeribetegség 1900 általi terápiája, a lemez készítése, stb. Lenyűgöző alkotás, ismerete nélkül sokkal szegényebb lennék. Érdekes módon a rendező időben közelebbi filmjeit már nem kedvelem ennyire. A 2016-os „La corrispondenza” végignézését például elég nyögvenyelősen tudtam csak teljesíteni.