Eleinte nevettünk a poénokon. Jó társaság verődött össze a moziban, együtt röhögcséltünk. A robot ügyetlenkedésén, ahogy idegenként próbált beilleszkedni az emberi világba. Aztán a helyzet egyre furcsább lett. Elkezdtünk belegondolni, vajon egy élő emberrel így bánnánk-e? De ha a férfi csak egy robot, akkor hogyan lehetséges, hogy a főhősnő egyre érzelmesebb, emberibb lénnyé kezdett válni? Miért, hiszen csak egy gép mond neki szépeket... Főhősnőnk igazi feminista, mai nő. Éli az életét, karriercéljai vannak, az öltözéke megfelel a munkahelyének, az estéit a hobbinak hitt munkájával tölti. A furcsa páros nagyon is mai: a férfi kedveskedik, old-school udvarol, a női elutasító, 'majd én megoldom' módon hárít. Aztán végre elkezdenek együtt érezni, tapasztalni, csak úgy lenni és élvezni a napot. És elindul a kémia, ami pedig lehetetlen, mert csak egyikük biológiai lény.
Finoman komponált, érzékeny, szép film, Maria Schrader megérdemli a dicséretet. El kell gondolkodnunk, mire is vágyunk valójában? Kitől és hogyan kapjuk meg? Valóban arra vágyunk, ami igazán jó nekünk? Mitől emberi az érzelem? A film végén a nagy csöndben, úgy hiszem, mindenki ezeken a kérdéseken gondolkodott. A zene gyönyörű, mai, érzelmes, de nem giccses, több szám is felkerült a listámra. Jó volt látni a Downtown Abbey-ből megismert Dan Stevenst a robot szerepében, kiváló alakítást nyújtott. Maren Eggert érző nővé alakulása is hiteles volt számomra. Feltétlenül megnézésre és elgondolkodásra ajánlom a filmet.
Eleinte nevettünk a poénokon. Jó társaság verődött össze a moziban, együtt röhögcséltünk. A robot ügyetlenkedésén, ahogy idegenként próbált beilleszkedni az emberi világba. Aztán a helyzet egyre furcsább lett. Elkezdtünk belegondolni, vajon egy élő emberrel így bánnánk-e? De ha a férfi csak egy robot, akkor hogyan lehetséges, hogy a főhősnő egyre érzelmesebb, emberibb lénnyé kezdett válni? Miért, hiszen csak egy gép mond neki szépeket... Főhősnőnk igazi feminista, mai nő. Éli az életét, karriercéljai vannak, az öltözéke megfelel a munkahelyének, az estéit a hobbinak hitt munkájával tölti. A furcsa páros nagyon is mai: a férfi kedveskedik, old-school udvarol, a női elutasító, 'majd én megoldom' módon hárít. Aztán végre elkezdenek együtt érezni, tapasztalni, csak úgy lenni és élvezni a napot. És elindul a kémia, ami pedig lehetetlen, mert csak egyikük biológiai lény. Finoman komponált, érzékeny, szép film, Maria Schrader megérdemli a dicséretet. El kell gondolkodnunk, mire is vágyunk valójában? Kitől és hogyan kapjuk meg? Valóban arra vágyunk, ami igazán jó nekünk? Mitől emberi az érzelem? A film végén a nagy csöndben, úgy hiszem, mindenki ezeken a kérdéseken gondolkodott. A zene gyönyörű, mai, érzelmes, de nem giccses, több szám is felkerült a listámra. Jó volt látni a Downtown Abbey-ből megismert Dan Stevenst a robot szerepében, kiváló alakítást nyújtott. Maren Eggert érző nővé alakulása is hiteles volt számomra. Feltétlenül megnézésre és elgondolkodásra ajánlom a filmet.