Életrajzi film az orosz irodalom legjelentősebb alakjáról Lev Nyikolajevcs Tolsztojról. Akár így is történhetett volna, mert a főszereplők nagyon hasonlatosak voltak a filmfelvételeken látható alakokhoz. Bár mindenki (Tolsztoj, Szofja grófnő, Bulgakov, Csertkov, et al.) naplót vezetett, nem lehetünk biztosak abban, hogy valóban így történt, hiszen a naplók is csak az írójuk szubjektumán keresztül tükrözik az eseményeket.
A tények azonban helytállóak; A 82 éves Tolsztoj (Christopher Plummer) „szökése” közben tüdőgyulladást kapott, az asztapovói vasútállomáson, az állomásfőnök lakásán halt meg. A konfliktus a végrendelete megváltoztatásából ered, mivel rossz szelleme, Csertkov hatására a vagyont érő írói jogokat az orosz népre ruházta át, ezzel népes családját (13 élő, akkor már felnőtt gyermek!) kisemmizte. A 48 évig tartó házasság szenvedő alanya, felesége, Szofja Andrejevna Bersz (Helen Mirren) ebbe érthető módon nem akart beleegyezni. (5 év múlva az orosz állam a család javára döntött.) Kissé érthetetlen, hogy az orosz géniusz életének utolsó eseményeit angol-német-orosz koprodukcióban vitték filmre, mert kimondottan zavaró volt az angol nyelvű dialógus.
Sokan Helen Mirren játékát emelik ki, de szerintem Christopher Plummer is nagyon jó, ha nem jobb volt mint az agyon dicsért színésznő. Az új titkár, Bulgakov (csak névazonosságról van szó, nem összetévesztendő a „Mester és Margarita” írójával!) alakját James McAvoy játszotta szintén kiemelkedő módon. Az átlagosnál jobb biopic, az arra fogékony nézőket rábírhatja Tolsztoj műveinek olvasására.
