Miután a Zatocsi sorozat meglódult az előző filmek sikere folytán, a stúdiónak el kellett gondolkodnia a következő minőség javulást hozó lépésen. Megtalálták a megoldást, a masszőrt „nagykorúsították”. Eddig önmaga védelmében, vagy pár szimpatikus emberért húzott kardot, ezúttal egy egész faluközösségért. Ráadásul abban a kemény helyzetben, hogy az ott élők szemében ő a fő gyanúsított a beszedett adópénzt tartalmazó ládika ellopásában. Jó ötletnek bizonyult a Japánban közismert Kuniszada Csuji jakuzafőnök bevonása történetbe, aki arrafelé afféle „helyi Rózsa Sándornak” számít a szegények melletti kiállása révén. Hogy simán ne menjenek a dolgok, arról a forgatókönyv gondoskodik. Csuji pár emberét véletlenül megöli Zatoicsi, aki ezt érthetően rossz néven veszi, továbbá egy kíméletlen szamuráj vadászik a masszőrre, és a parasztok is ott állnak a sor végén a kifent sarlókkal.
Hozzátartozik az igazsághoz, hogy bár a történet fő vonala tiszta, de elnagyolt mellékkarakterek és események akadnak benne, akikről és amikről a bevonásuk után elfeledkeznek.
Új rendező debütált a sagában, mégpedig kiválóan. Kazuo Ikehiro a harci jelenetekben és a művészi megoldásokban egyaránt otthon volt. Rövid és hatásos beállításai szavak nélkül is beszédesek a helyzetről és a szereplők lelki állapotának közléséről. Tulajdonképpen visszatért a sikeres nyitó epizódban Kendzsi Miszumi által alkalmazott megközelítéshez. Nem csoda, hogy még párszor visszahívták rendezni a további epizódokhoz. A film viszont elég rövid, úgy tűnik megvághatták, ami a töredezettség érzetét kelti a nézőben.
A hatodik film egyfajta felfogás lezárás a sagán belül. A Daiei Stúdió innentől fogva teljes odafigyelést és bő anyagi forrásokat adott a Zatoicsi sorozathoz, ami minőségi kiteljesedést hozott a további forgatásoknál.
Miután a Zatocsi sorozat meglódult az előző filmek sikere folytán, a stúdiónak el kellett gondolkodnia a következő minőség javulást hozó lépésen. Megtalálták a megoldást, a masszőrt „nagykorúsították”. Eddig önmaga védelmében, vagy pár szimpatikus emberért húzott kardot, ezúttal egy egész faluközösségért. Ráadásul abban a kemény helyzetben, hogy az ott élők szemében ő a fő gyanúsított a beszedett adópénzt tartalmazó ládika ellopásában. Jó ötletnek bizonyult a Japánban közismert Kuniszada Csuji jakuzafőnök bevonása történetbe, aki arrafelé afféle „helyi Rózsa Sándornak” számít a szegények melletti kiállása révén. Hogy simán ne menjenek a dolgok, arról a forgatókönyv gondoskodik. Csuji pár emberét véletlenül megöli Zatoicsi, aki ezt érthetően rossz néven veszi, továbbá egy kíméletlen szamuráj vadászik a masszőrre, és a parasztok is ott állnak a sor végén a kifent sarlókkal. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy bár a történet fő vonala tiszta, de elnagyolt mellékkarakterek és események akadnak benne, akikről és amikről a bevonásuk után elfeledkeznek. Új rendező debütált a sagában, mégpedig kiválóan. Kazuo Ikehiro a harci jelenetekben és a művészi megoldásokban egyaránt otthon volt. Rövid és hatásos beállításai szavak nélkül is beszédesek a helyzetről és a szereplők lelki állapotának közléséről. Tulajdonképpen visszatért a sikeres nyitó epizódban Kendzsi Miszumi által alkalmazott megközelítéshez. Nem csoda, hogy még párszor visszahívták rendezni a további epizódokhoz. A film viszont elég rövid, úgy tűnik megvághatták, ami a töredezettség érzetét kelti a nézőben. A hatodik film egyfajta felfogás lezárás a sagán belül. A Daiei Stúdió innentől fogva teljes odafigyelést és bő anyagi forrásokat adott a Zatoicsi sorozathoz, ami minőségi kiteljesedést hozott a további forgatásoknál.