Mark Mylod filmje az év vége nagy meglepetése számomra. Egyetlen icipici pillanatra Jordan Peele jutott eszembe, talán az ő stílusára emlékeztetett leginkább, mégis egészen egyedi lett a végeredmény. Bár Anya Taylor-Joy alakítása is megér egy misét, egyértelműen Ralph Fiennes lopja a show-t. Meg merem kockáztatni, hogy még Voldemort szerepében sem volt ennyire félelmetes, és ez részben köszönhető a kiváló forgatókönyvnek, részben pedig a témaválasztásnak, ugyanis A menü valójában egy szürreális pszichológiai tanulmány a kiégésről. Maga az alapmetafora, a menühöz való ragaszkodás szembeállítása az ember saját, kényszer szülte választásaival egyenes út a film közepén már nyilvánvaló végkifejletig. Az unalomig ismert embervadászat helyett itt most egy egzisztenciális tébolyban szenvedő szociopata (a félelmetesen zseniális Fiennes) briliánsan felépített kulináris performanszába csöppenünk, amibe egy kis hiba csúszik Anya Taylor-Joy karaktere képében, aki saját kiégését megelőzendő segít felismerni a tébolyult séfnek tettei súlyosságát, így elnyerve annak kegyelmét, egyúttal saját felszabadulását. Mindeközben finoman azt is feszegeti, hogy honnan nem visszafordítható a folyamat és a zseniális az, hogy pont onnan kezdődik a történet. Erős atmoszférával bíró, hangsúlyos képi világú, meghökkentő és elgondolkodtató thriller az élet fontos dolgairól, legfőképpen annak értékéről.
Mark Mylod filmje az év vége nagy meglepetése számomra. Egyetlen icipici pillanatra Jordan Peele jutott eszembe, talán az ő stílusára emlékeztetett leginkább, mégis egészen egyedi lett a végeredmény. Bár Anya Taylor-Joy alakítása is megér egy misét, egyértelműen Ralph Fiennes lopja a show-t. Meg merem kockáztatni, hogy még Voldemort szerepében sem volt ennyire félelmetes, és ez részben köszönhető a kiváló forgatókönyvnek, részben pedig a témaválasztásnak, ugyanis A menü valójában egy szürreális pszichológiai tanulmány a kiégésről. Maga az alapmetafora, a menühöz való ragaszkodás szembeállítása az ember saját, kényszer szülte választásaival egyenes út a film közepén már nyilvánvaló végkifejletig. Az unalomig ismert embervadászat helyett itt most egy egzisztenciális tébolyban szenvedő szociopata (a félelmetesen zseniális Fiennes) briliánsan felépített kulináris performanszába csöppenünk, amibe egy kis hiba csúszik Anya Taylor-Joy karaktere képében, aki saját kiégését megelőzendő segít felismerni a tébolyult séfnek tettei súlyosságát, így elnyerve annak kegyelmét, egyúttal saját felszabadulását. Mindeközben finoman azt is feszegeti, hogy honnan nem visszafordítható a folyamat és a zseniális az, hogy pont onnan kezdődik a történet. Erős atmoszférával bíró, hangsúlyos képi világú, meghökkentő és elgondolkodtató thriller az élet fontos dolgairól, legfőképpen annak értékéről.