A Dűne második része egy grandiózus sci-fi, érdekes karakterekkel, politikai ármánykodással, akcióval és egy olyan atmoszférával, melyről más filmek csak álmodni tudnak. Egy biztos, mindenképpen moziban kell megnézni, rég voltam olyan filmen, mely ennyire magával ragadott, és olyannyira beszívott fantasztikus látványával és hangjaival, hogy el is felejtettem, hogy moziban vagyok. Általában azt mondanám, hogy ha nem jött be az első rész, ne nézd meg ezt, de úgy érzem a második rész tempója és történetvezetése még azoknak is tetszeni fog, akik az elsőt túl lassúnak vagy száraznak találták.
A könyvet viszonylag rég olvastam, így nehezen tudom megítélni, mennyire pontos adaptáció ez, de úgy érzem nem is fontos annyira, hisz ez egy másik médium, egy olyan rendezővel, aki lehet egy eltérő vízióval ment bele. Denis Villeneuve-re sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy igénytelen lenne vagy gondolatiság nélkül forgatna filmet. A Dűne tele van emberi dilemmákkal és érzelemmel, karakterei nem csak figurák a semmiben, hanem egy nagyobb történet része, mely nincs is annyira messze a mi világunktól. Talán egy túl nagy történet részei, és a film nem is tud mindenkivel eleget foglalkozni és hasonlóan az első részhez, megnyitja a kaput egy további filmhez.
De, nem kell Dűne Messiás adaptáción gondolkodni, ez a film is ad elég dolgot, amin csámcsogni lehet. A sztori ezúttal nem csak Pault és fremen harcokat követi, több hosszabb jelenetben is a császár rezidenciáját és a Harkonnen ház belső csatáit is láttatja. Ezáltal kitágul a világ, és egy zord, de izgalmas jövőképbe kapunk betekintést. Igen, még mindig elég sztereotipikus a Harkonnen ház majdnem mindegyik tagja, csak úgy árad belőlük az egyoldalú negatív energia és szerintem ezt a film is érezte és sokkal inkább a vallásról és a próféciákról akart szólni.
A mellékszereplők is szinte csak ebben a témakörben mozognak és a film ügyesen játszik a motivációk bizonytalanságával. Sosem tudjuk biztosan, melyik karaktert mi viszi előre, a film visszafogottan kezel mindent és több opciót is ad. Például, Javier Bardem által remekül alakított mentorfigura, Stilgar, sokszor saját logikáján átugorva építi főszereplőnk messiás szerepét, mindezt úgy, hogy folyamatosan ott motoszkál a fejünkben, hogy egy ilyen nagyhatalmú fremen vezető valóban hisz-e Paulban, vagy inkább csak mint eszköz használja a bolgyója felszabadításához. Rebecca Ferguson Lady Jessicája is hihetetlenül jól működik, mint egy sötétben ólálkodó, manipulatív vallási vezető. A Bene Gesserit is visszatér, hogy tovább kavarja a szálakat, és - sajnos csak fájóan rövid időre - Florence Pugh Irulán hercegnőjét is látjuk, ahogy próbálja befolyásolni apját és a Harkonnen családot. Ha Denis Villeneuve nem utálná a beszélgetős jeleneteket, még szívesen néztem volna a színfalak mögötti harcokat. Ezek a jelenetek mindig viszonylag rövidek és célravezetőek.
Timothée Chalamet is sokkal jobban felnőtt a szerephez, mint korábbi filmben, sajnos azonban, Zendaya nem tett sokat hozzá Chani szerepéhez, a többi karakter pedig nem volt jelen annyit, hogy számítson. Legnagyobb gyengeség itt a császár volt, Christopher Walken alig próbált színészkedni. Ugyanakkor, az alakítások nagy része rendben volt és főleg ezek vitték a sztorit előre.
Ehhez mérten, a film elég dinamikus, legnagyobb változás főszereplőnkben és szerelmében Chaniban érezhető, aki végig emberként tekint Paulra, emberfeletti képességei ellenére. Ezúttal nincs hosszú, mélázó jelenetsor vagy belső monológok, sőt a film még a dilógusjeleneteken is elég gyorsan átcsúszik, a karakterek mind a tettek és gesztusok emberei. Meglepően kevés az expozíciós jelenet, de annál erősebb a hangulat. Hans Zimmer egész testet beremegtető zenéje, a férgeken lovagló fremenek vagy a császár űrhajója mind olyan látvány, amit filmek csak ritkán tudnak biztosítani.
Akciójelenetekből is több akad most, mind kicsit más jellegű, egy jelenetsor infrared kamerákkal forgott, olyan képi világot kölcsönözve a bemutatott világnak, ami szerintem mindenkinek emlékezetes marad. A történet kiválóan halad a lezárás felé, mely mind hangban, mind képben tökéletesre sikerült. Itt már nincs sok meglepetés, de ebben a sztoriban nem is hiányzik. A megnyílt világ miatt olyan a hatás, mintha ez lenne Birodalom Visszavág filmje a Dűne trilógiának és lesz még itt történet, de ez kevésbé hagyott rossz szájízt, mint az első rész gyors lezárása.
A Dűne második része valószínüleg az egyik legjobb kortárs sci-fi alkotás, egy egyedülálló moziélmény, mely filmkészítés legjobbjait sorakoztatja fel. Lehet, hogy nem fog mindenkit ugyanolyan erősen megérinteni, de még akkor is érdemes megnézni. Több hasonló filmre van szükség.
77 Dűne: Második rész (2024)
akció | dráma | kaland | sci-fi
Egy messzi jövőben, amikor bolygóközi királyságok között oszlik meg a hatalom, két uralkodó dinasztia ádáz harcot vív az Arrakis bolygó feletti uralomért. E világon hatalmas... több»
Szereplők: Timothée Chalamet, Zendaya, Christopher Walken, Javier Bardem, Josh Brolin
