Parodisztikus kung fu-vígjáték, amely kiforgatja és szerethetően kigúnyolja a műfaj minden kliséjét. Stílusa laza, popkulturális utalásokkal teli, erősen önreflexív, a humora főként az abszurd túlzásokból, szóviccekből és a martial arts filmek szokásos logikátlanságából fakad. A cselekmény magja egy mágikus barack megszerzése, és főhőse, Art Chew, valamint segítői amerikai kalandozása, akik tipikus, szándékosan túljátszott karakterek, de pont ettől működnek – a színészi játék összességében meglepően friss és önironikus, különösen Michael Chow Man-Kin alakítása. A forgatókönyv inkább a gegek, mint a koherens történet mentén halad, a rendezés könnyed lendülettel teremti meg a filmszatíra sajátos világát. Objektíven nézve a film sokszor egy poénra – a kung fu filmek kifigurázására – épít, ezért tempója és ötletei kiszámíthatók, szubjektíven viszont, aki szereti a vígjátékokat vagy a kung fu műfajt, jól szórakozhat rajta. Célközönsége: paródiák és harcművészeti filmek rajongói.
Parodisztikus kung fu-vígjáték, amely kiforgatja és szerethetően kigúnyolja a műfaj minden kliséjét. Stílusa laza, popkulturális utalásokkal teli, erősen önreflexív, a humora főként az abszurd túlzásokból, szóviccekből és a martial arts filmek szokásos logikátlanságából fakad. A cselekmény magja egy mágikus barack megszerzése, és főhőse, Art Chew, valamint segítői amerikai kalandozása, akik tipikus, szándékosan túljátszott karakterek, de pont ettől működnek – a színészi játék összességében meglepően friss és önironikus, különösen Michael Chow Man-Kin alakítása. A forgatókönyv inkább a gegek, mint a koherens történet mentén halad, a rendezés könnyed lendülettel teremti meg a filmszatíra sajátos világát. Objektíven nézve a film sokszor egy poénra – a kung fu filmek kifigurázására – épít, ezért tempója és ötletei kiszámíthatók, szubjektíven viszont, aki szereti a vígjátékokat vagy a kung fu műfajt, jól szórakozhat rajta. Célközönsége: paródiák és harcművészeti filmek rajongói.