A horrortól borzasztó messze van, a drámai faktor az alapszituációt tekintve benne van, de ezt Flanagan nagyon ügyesen kikerülte. :) A karakterek semmilyenek, nem azonosulhatók, az egyetlen Anya kivételével, aki legalább valamilyen, viszont annyira túltolt, hogy az már fáj. Mindent elmond a sorozatról, hogy a benne elmesélt történetek (filmek a filmben) sokszor érdekesebbek, mint maga a kerettörténet, de a léc így is a padló szintje körül van, nem kell nagyot ugrani. 10 részen keresztül folyik a nagy semmi elmesélése bármilyen érdekesség, izgalom vagy drámai hatás nélkül. Hát, a semmi már csak ilyen, nehéz kifényesíteni. Komolyan érthetetlen hogy mit gondolt a költő, és mit gondolt a Netflix, mikor ebbe egy fillért is beletett.
A horrortól borzasztó messze van, a drámai faktor az alapszituációt tekintve benne van, de ezt Flanagan nagyon ügyesen kikerülte. :) A karakterek semmilyenek, nem azonosulhatók, az egyetlen Anya kivételével, aki legalább valamilyen, viszont annyira túltolt, hogy az már fáj. Mindent elmond a sorozatról, hogy a benne elmesélt történetek (filmek a filmben) sokszor érdekesebbek, mint maga a kerettörténet, de a léc így is a padló szintje körül van, nem kell nagyot ugrani. 10 részen keresztül folyik a nagy semmi elmesélése bármilyen érdekesség, izgalom vagy drámai hatás nélkül. Hát, a semmi már csak ilyen, nehéz kifényesíteni. Komolyan érthetetlen hogy mit gondolt a költő, és mit gondolt a Netflix, mikor ebbe egy fillért is beletett.