A Csupasz pisztoly friss változata meglepően jól elkapta azt az őrült, groteszk humort, ami az eredeti filmeket annyira különlegessé tette. Bevallom, először szkeptikus voltam, mert a klasszikus nail-on-the-head poénok közé nehéz újakat ékelni, mégis remekül működik. A karakterek valahogy megőrizték a bohózatot, de már korszerűbb, ironikusabb köntösben: a gúny és a slapstick találkozása most is ütős — csak másképp, mint akkoriban. Amit különösen imádtam, az a vizuális poénok frissítése: modern technikák vannak benne, de nem veszi túl komolyan saját magát, pont annyira őrült, hogy ne fulladjon paródiába, viszont elég ugratós, hogy visítva nevessek. Számomra az volt a legnagyobb élmény, amikor egy-egy jelenetnél azt éreztem, hogy ugyan „ismerős a vicc”, de ott és akkor mégis friss, váratlan módon üt. A ritmus baromi jó: egyik abszurd helyzetből rögtön pattansz a következőbe, és nincs holtpont, nincsenek elnyújtott poénok. A karakterek aranyosak maradtak, abszurdak, mégis szerethetők, és végig érezni, hogy azért az alkotók tisztában vannak azzal, mitől működött az eredeti film, de nem akarják lemásolni. Nekem ez egy bájos visszatérés – nem kopíroz, hanem újraértelmez úgy, hogy közben végig szórakoztat és megnevettet.
A Csupasz pisztoly friss változata meglepően jól elkapta azt az őrült, groteszk humort, ami az eredeti filmeket annyira különlegessé tette. Bevallom, először szkeptikus voltam, mert a klasszikus nail-on-the-head poénok közé nehéz újakat ékelni, mégis remekül működik. A karakterek valahogy megőrizték a bohózatot, de már korszerűbb, ironikusabb köntösben: a gúny és a slapstick találkozása most is ütős — csak másképp, mint akkoriban. Amit különösen imádtam, az a vizuális poénok frissítése: modern technikák vannak benne, de nem veszi túl komolyan saját magát, pont annyira őrült, hogy ne fulladjon paródiába, viszont elég ugratós, hogy visítva nevessek. Számomra az volt a legnagyobb élmény, amikor egy-egy jelenetnél azt éreztem, hogy ugyan „ismerős a vicc”, de ott és akkor mégis friss, váratlan módon üt. A ritmus baromi jó: egyik abszurd helyzetből rögtön pattansz a következőbe, és nincs holtpont, nincsenek elnyújtott poénok. A karakterek aranyosak maradtak, abszurdak, mégis szerethetők, és végig érezni, hogy azért az alkotók tisztában vannak azzal, mitől működött az eredeti film, de nem akarják lemásolni. Nekem ez egy bájos visszatérés – nem kopíroz, hanem újraértelmez úgy, hogy közben végig szórakoztat és megnevettet.