Ez a film tipikus példája annak, amikor egy történetet nem egyszerűen újraforgatnak, hanem megpróbálják más szemszögből, mai témákkal átitatva elmesélni. A középpontban egy házasság szétesése áll, de nem csupán a klasszikus „veszekedő férj és feleség” szintjén. Itt két sikerorientált emberről van szó, akik egyszerre szeretnek és gyűlölnek, egyszerre támaszai és legnagyobb ellenségei egymásnak. A film erőssége egyértelműen a színészi játék. Benedict Cumberbatch és Olivia Colman párosa szinte izzik a vásznon. Minden vitájuk, minden gesztusuk hiteles és feszült. A humor sokszor fekete, néha kifejezetten kegyetlen, de éppen ettől működik, mert látszik, hogy a szeretet és a düh ugyanabból a gyökérből fakad náluk. Ami viszont szerintem kevésbé működik, az a hangnem ingadozása. Egyik pillanatban szatirikus, harsány vígjátéknak tűnik, a következőben nagyon komor drámába csap át. Ez persze lehet tudatos rendezői eszköz, de nézőként néha kizökkent, mert nem mindig világos, sírni vagy nevetni kellene. A mellékszereplők (barátok, családtagok) mintha csak díszletek lennének, és nem kapnak elég mélységet. A Rózsák háborúja 2025-ös változata egy erős, éles hangú film, ami nem adja könnyen magát. Nem az a fajta vígjáték, amin hangosan nevetünk. Félmosollyal és összeszorult gyomorral figyeljük, hogyan hullik darabokra egy kapcsolat. Az biztos, hogy sokáig benne marad az ember fejében, mert a színészi alakítások és a sötét humor tényleg maradandóak.
Ez a film tipikus példája annak, amikor egy történetet nem egyszerűen újraforgatnak, hanem megpróbálják más szemszögből, mai témákkal átitatva elmesélni. A középpontban egy házasság szétesése áll, de nem csupán a klasszikus „veszekedő férj és feleség” szintjén. Itt két sikerorientált emberről van szó, akik egyszerre szeretnek és gyűlölnek, egyszerre támaszai és legnagyobb ellenségei egymásnak. A film erőssége egyértelműen a színészi játék. Benedict Cumberbatch és Olivia Colman párosa szinte izzik a vásznon. Minden vitájuk, minden gesztusuk hiteles és feszült. A humor sokszor fekete, néha kifejezetten kegyetlen, de éppen ettől működik, mert látszik, hogy a szeretet és a düh ugyanabból a gyökérből fakad náluk. Ami viszont szerintem kevésbé működik, az a hangnem ingadozása. Egyik pillanatban szatirikus, harsány vígjátéknak tűnik, a következőben nagyon komor drámába csap át. Ez persze lehet tudatos rendezői eszköz, de nézőként néha kizökkent, mert nem mindig világos, sírni vagy nevetni kellene. A mellékszereplők (barátok, családtagok) mintha csak díszletek lennének, és nem kapnak elég mélységet. A Rózsák háborúja 2025-ös változata egy erős, éles hangú film, ami nem adja könnyen magát. Nem az a fajta vígjáték, amin hangosan nevetünk. Félmosollyal és összeszorult gyomorral figyeljük, hogyan hullik darabokra egy kapcsolat. Az biztos, hogy sokáig benne marad az ember fejében, mert a színészi alakítások és a sötét humor tényleg maradandóak.