A Futni mentem nézése közben végig az volt az érzésem, hogy valami őszintén emberit látok. Nem túljátszott, nem mesterkélt – egyszerűen csak jólesik benne lenni. A ritmusa kellemes, van ideje levegőt venni, és hagyja, hogy a néző is megérkezzen a történetbe. A képek gyönyörűek, természetesek – mintha tényleg ott sétálnánk vagy futnánk a szereplőkkel. Van benne valami megnyugtató, ami után az ember kicsit jobban érzi magát, mint előtte. A zene és a hangulat finoman összeér, és minden jelenetből érződik a szeretet, amivel a filmet készítették. Ritka az ilyen film: nem akar lenyűgözni, mégis az marad utána az emberben, hogy „igen, ez jó volt”.
A Futni mentem nézése közben végig az volt az érzésem, hogy valami őszintén emberit látok. Nem túljátszott, nem mesterkélt – egyszerűen csak jólesik benne lenni. A ritmusa kellemes, van ideje levegőt venni, és hagyja, hogy a néző is megérkezzen a történetbe. A képek gyönyörűek, természetesek – mintha tényleg ott sétálnánk vagy futnánk a szereplőkkel. Van benne valami megnyugtató, ami után az ember kicsit jobban érzi magát, mint előtte. A zene és a hangulat finoman összeér, és minden jelenetből érződik a szeretet, amivel a filmet készítették. Ritka az ilyen film: nem akar lenyűgözni, mégis az marad utána az emberben, hogy „igen, ez jó volt”.