Sajnos a 2. évad nyomokban tartalmazza, amitől az 1. jó volt, és leginkább a néhai Hallmark csatorna - napközben otthonülő - hölgynézőinek háttértévézésre szánt limonádéira emlékeztet. Továbbra is értékelhető a casting, Colin Farrell mindenben jól játszik, a többiek sem rosszak (kivéve Jin Ha, ő harmatgyenge). A fényképezés, zene és a rendezés továbbra is elfogadható, és persze a "mozi aranykora" felé a tisztelgés is (filmrészletek, beállítások), csak ebben kicsit erőtlennek tűnik. Az alapsztori - a nyomozás - roppant közhelyes, milliószor látott történet; a "főszál", Sugar sztorija pedig teljesen súlytalan, nem sikerült kibontani az 1. évad végi "nagy csavart". A film nagy részéből (különösen az első részekből) leginkább azt tudjuk meg, hogy Colin Farrell kiválóan néz ki még így 50 évesen is, remekül áll rajta a fürdőnadrágtól az öltönyig minden, precíz a fodrásza, és jól fest az átlag néző számára elérhetetlen luxuskörnyezetben, közben pedig szépelgő moralizálását is hallhatjuk. Pedig ebben még volna is lehetőség: a klasszikus etika szerinti élet, kívülállóként a jelen társadalomban. Csak ne lenne ilyen lapos, ahogy ebben a sorozatban megjelenik. Nyilván nem azt várom, hogy legszigorúbban a sztoikusok, netán Dosztojevszkij (A félkegyelmű) szellemiségét idézze, értem én hogy ez lakossági, de azért ennél lehetett volna egy kicsivel több mélységet is belevinni, biztos vagyok benne, hogy nagyot ment volna, nem simul be a silány stream-sorozatok folyamába.
Sajnos a 2. évad nyomokban tartalmazza, amitől az 1. jó volt, és leginkább a néhai Hallmark csatorna - napközben otthonülő - hölgynézőinek háttértévézésre szánt limonádéira emlékeztet. Továbbra is értékelhető a casting, Colin Farrell mindenben jól játszik, a többiek sem rosszak (kivéve Jin Ha, ő harmatgyenge). A fényképezés, zene és a rendezés továbbra is elfogadható, és persze a "mozi aranykora" felé a tisztelgés is (filmrészletek, beállítások), csak ebben kicsit erőtlennek tűnik. Az alapsztori - a nyomozás - roppant közhelyes, milliószor látott történet; a "főszál", Sugar sztorija pedig teljesen súlytalan, nem sikerült kibontani az 1. évad végi "nagy csavart". A film nagy részéből (különösen az első részekből) leginkább azt tudjuk meg, hogy Colin Farrell kiválóan néz ki még így 50 évesen is, remekül áll rajta a fürdőnadrágtól az öltönyig minden, precíz a fodrásza, és jól fest az átlag néző számára elérhetetlen luxuskörnyezetben, közben pedig szépelgő moralizálását is hallhatjuk. Pedig ebben még volna is lehetőség: a klasszikus etika szerinti élet, kívülállóként a jelen társadalomban. Csak ne lenne ilyen lapos, ahogy ebben a sorozatban megjelenik. Nyilván nem azt várom, hogy legszigorúbban a sztoikusok, netán Dosztojevszkij (A félkegyelmű) szellemiségét idézze, értem én hogy ez lakossági, de azért ennél lehetett volna egy kicsivel több mélységet is belevinni, biztos vagyok benne, hogy nagyot ment volna, nem simul be a silány stream-sorozatok folyamába.