Számomra is elég mellbevágó érzés volt szembesülni vele, hogy mi vagyunk a bolygó legpusztítóbb parazitái...
Felfoghatatlan, hogy ekkora zseniális értelemmel és fejleszthető, hatalmas reményű intelligenciánkkal miért vagyunk ennyire aljasan önzőek, és miért rettegünk ennyire a mulandóságtól?! Mert közel ezen okok miatt van minden gonoszság. A brutálisan rossz kondicionálásunk... Vékony a jég, egyre vékonyabb, már pókhálós alattunk, és épp most szakadunk bele... :(
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
Annak ellenére, hogy egy tragikusan végződő, pusztító folyamatot mutat be, Attenborough pozitív üzenettel, bizakodva zárja a mondandóját. Bevallom, én kevésbé hiszek abban, hogy az ember képes újra teljes összhangban élni a természettel; mára a bolygó legértelmesebb lénye annyira fogyasztásorientálttá vált, hogy a globális megoldások mellett óriási erőfeszítésre és rengeteg, alulról jövő kezdeményezésre lenne szükség ahhoz, hogy felfogjuk, túlságosan eltávolodtunk attól, aminek a részei vagyunk. Mindenesetre ez a film is a kiváló dokumentumfilmek sorát gazdagítja, remélem, minél több emberhez eljut, és értő fülekre talál.