Vágtázó lovakról

A film szépen van fényképezve, és a hangulata is rendben van, de valahogy nem tudott igazán megfogni. A történet érdekes, de néha túlságosan lassú volt. A színészek jók, de nem éreztem azt a nagy kémiai robbanást közöttük. Ha szereted a lassú drámákat, próbáld meg.

Nagyon szép képek, de kicsit sterilek. Minahan rendezése túl visszafogott, mintha tévésorozatot néznél, nem filmet. A karakterek is jók, de nem kapod meg azt az érzelmi pofont, amit vársz. Összességében korrekt, de nem több.

Jó casting, Elordi meg Edgar‑Jones nagyon odateszik. A díszlet meg a zene is ütős, tényleg elvisz 1950-be. De a sztori néha kilép a saját árnyékából – mint ha nem tudná, mi akar lenni: érzéki dráma vagy karakterdráma? Nekem ez így középtájt lobog.

Szép, lassú folyású kis melankolikus cucc – tök hangulatos a rózsaszínes San Diego meg a Las Vegas-i neonok között. De néha olyan, mint ha túlságosan finomkodna, hiányzik az igazi dráma. Elordi jó, Edgar‑Jones meg megragad, de valami kis plusz hiányzik.

Nem egy klasszikus blockbuster, de checkoljátok le – azért kapsz egy indie, melankolikus, queer coming‑of‑age filmet, ami ritkán jön így össze. A hangulat, a színészek, a slow‑burn érzés… bőven megéri. Olyan film, amit inkább éjjel nézel, egy üveg bor mellett.

Ufff, ez a queer love story nagyon betalál. A két főhős között vibrál a kémia, és a hangulat… rettentő szép, a mid-century design betesz rendesen. És van benne valami felszabadító – mint ha licitálnál az érzelemre.

Van benne valami különleges nyugalom – lassú libbenés, füstös szexuális feszültség, sóhajtozós pillanatok. A lóversenyek, kártyázás, lelkesedés… mind ad hozzá egyfajta tiltott szabadságélményt. Simán ajánlom, ha nem akarsz popcornos pörgést.

Ez a film egyszerűen gyönyörű. A romantika, a titkok és a lóversenyek mind tökéletesen illenek egymáshoz. A színészek fantasztikusak, és a történet is igazán elgondolkodtató. Ha szereted az érzelmes, lassú filmeket, ez mindenképp megéri.

Tök jól hozza a retró hangulatot, a ’50-es évek Kaliforniáját. A lóversenyek, a titkos románc és a titokzatos testvér mind adnak valami izgalmat. A színészek is jól hozzák a karaktereket, de néha kicsit lassú volt számomra. Mégis, egyedi és hangulatos film.

Ez a film valahogy visszarepít a ’50-es évek hangulatába, de közben teljesen mai is – a pasik és lóversenyek adnak egy retró feel-t, mégis elszabadul benned valami felszabadító energia. Muriel karaktere brutáljó, Daisy Edgar‑Jones pedig hihetetlenül finoman tolja.