Gyula

Nem egy klasszikus blockbuster, de checkoljátok le – azért kapsz egy indie, melankolikus, queer coming‑of‑age filmet, ami ritkán jön így össze. A hangulat, a színészek, a slow‑burn érzés… bőven megéri. Olyan film, amit inkább éjjel nézel, egy üveg bor mellett.

Nem tudok túlzottan rajongani, mert túl sablonos: apa-fiú konfliktus, családi adósság, titkos kapcsolatok… ismerős alapok. Viszont Topher Grace poénjai tényleg feldobják a komor részeket, ő egyedül viszi előre.

Próbál mély lenni, de néha túlzottan elvont és nehezen követhető. Nem biztos, hogy újranézném.

Majdnem sikerült, de sajnos minden téren sovány lett a film. A humor nem üt igazán, az akció pedig gyakorlatilag semmi. A potenciál ott volt mögötte, így viszont eltűnik majd a süllyesztőben.

Ez egy mestermű Spielbegtől, ami hozza mindazt, amit az ő rendezői formanyelvétől elvárnánk. A Fabelmans egy olyan ember érzékeny és intim vallomása, akinek a filmművészethez való kardinális hozzájárulását talán senki sem kérdőjelezheti meg. Ami a legfontosabb, hogy az év filmje címre egy olyan forró jelöltet készített, amely mind a 151 perc alatt megmozgat és szórakoztat. Ritka manapság az ilyen filmalkotás.