Cassandra

Sajátos hangulatot kölcsönöz a sorozatnak a barátságosnak tűnő, de mégis vészjósló 70-es évekbeli környezet, egy nagy családi ház az erdő közepén. A felütés nagyon eredeti, már-már groteszk, igazi „edge-of-your-seat” para élmény. Ahogy a sorozat előrehalad, számomra egyre kevésbé para, sokkal inkább drámaivá fordul át a történet. Persze, vannak benne klisés elemek is, de a két történet párhuzamos vezetése, a 60-70-es évekbeli múlt és a jelen összehasonlítása, majd összefonódása nagyon különleges hatást kelt – és persze szépen lassan a rejtély minden eleme a helyére kerül. Figyelemreméltó, hogy a sorozat olyan komoly kérdéseket is feszeget, mint a nő és férfi szerepe és megítélése a társadalomban. Megéri-e a társadalom által ránk szabott szerepet egy életen át játszanunk? Kapunk-e cserébe valamit? Az-e a párunk, akinek hisszük? Holtomiglan-holtodiglan? Mi van, ha másnak születsz, mint a többiek?! (Itt most nem a „melegvonal”-ra gondolok, hanem egészen másra, de nem spoilerezek...) Szóval számomra nagyon bejött a sorozat, mert túl az izgalmakon elgondolkodtató témákat feszeget...