Érzelmi érték

Joachim Trier kihozta a maximumot a csendből és az apró gesztusokból. Ha szereted, amikor a film nem mondja meg, mit érezz, hanem rád bízza, akkor ez ütni fog. Néhol kicsit lassú, de pont ez az, ami miatt az érzelmekben el lehet veszni, szóval nekem működött.

Ez a film olyan volt, mintha valaki belenézett volna a fejembe, és szépen, finoman kirakta a képeket egy régi családi album lapjaira. A történet nem pörög mint egy akciófilm, hanem lassan ereszt be az érzelmek világába: a múlt sebei, a megbocsátás lehetetlensége és a csendes gyógyulás képei még napokig bennem maradtak

Simán az egyik legemberibb családi dráma, amit mostanában láttam. A ház, ami lassan szétesik, olyan metafora, hogy sokszor eldobtam volna a popcornt. A karakterek nem túlzóak, hanem tényleg élnek a vásznon, a fájdalom, a nosztalgia meg a régi konfliktusok visszhangja konkrétan üt.