Szeánsz Velencében

Pedig úgy vártuk! Főleg, mivel kolléganőm megnézte moziban, és áradozott róla... borzasztó nyomasztó, egyhelyszínes, sötét... és már az elején tudtam, ki a gyilkos... rengeteg felesleges monológ, felesleges, ijesztőnek tűnő, ám végtelenül bárgyú jelenet. Párom el is aludt rajta. Százszor inkább a Halál a Níluson, még az olcsó CGI-jal is! Na meg hát a vége ezzel a szellemes hülyeséggel... Mindazonáltal nagyon szeretem és értékelem, hogy Kenneth újra elővette és feldolgozta, nélküle talán elveszne ez a műfaj. Ő képes volt új életet lehelni a műfajba, és remélem, még jó pár ilyen sorozatot fog készíteni a jövőben.

Innen már nincs lejjebb... Depressziós sz*r az egész film, fölösleges eltolni rá majdnem 2 órát!

Bealudtam rajta, és nem is érdekes annyira, hogy a kiesett részt újranézzem. Gyenge.

Nem rossz párosítás. Piazzák, palazzók kis rémséggel fűszerezve. Suchet után a kis szürkeállományt eljátszani kihívás, de Kenneth Branagh megoldotta. A többiek is helytálltak. Szívesen néztem a filmet.

Őszinte leszek, ezekkel a Poirot-könyvekkel kapcsolatban nincs túl sok ismeretem, egészen pontosan 0 darabot olvastam közülük. Szeretem a jó regényeket, és biztosan ezek is jók, csak ez a figura nekem valahogy viszolyogtató. A Branagh-féle feldolgozá... Többsért sem kapkodtam, amikor 2017-ben mozikba került a Gyilkosság az Orient expresszen c. film. Kb. 1 évvel a premiert követően néztem csak meg, és olyan „okés” volt, egynek elment, de ettől még nem szerettem meg Poirot figuráját. A folytatás, a Halál a Níluson már annyira nem hozott lázba, hogy Gal Gadot szereplése ellenére sem voltam rá kíváncsi, de ez a Szeánsz Velencében valamiért – talán csak a Disney+ túlzott promója miatt – mégis elindításra került. Mi is történik? Spoilermentes leszek, hátha még nem láttad a filmet, és nem is olvastad a könyvet… Akik meg igen, azoknak miért mondjam el újra? A detektív visszavonult, és Velencében éli mindennapjait. Ami számomra azért furcsa, mert nem tudom elhelyezni kronológiailag a másik két filmhez kapcsolódóan (kérlek, itt segítsetek kicsit), ugyanis Branagh jóval fiatalosabbnak van maszkírozva, mint a 6 évvel korábbi Orient expresszes sztoriban. Lehetséges, hogy ez még itt előtte játszódik? Áh… majd a Gugli megmondja később, addig is kétségek közt folytatom a cikket. Egy nap felkeresi őt régi ismerőse, egy írónő (Tina Fey), aki amúgy Poirot-ról mintázott detektívregényekből lett gazdag és híres, és a visszavonult nyomozót, mert tudomása van egy nagyon misztikus szeánszról itt a közelben, és hát ezt bizony látni kell! Poirot végül beadja a derekát, és elmennek egy velencei kúriába, ahol tényleg természetfeletti, misztikus dolgok történnek, s egyszer csak váratlanul meghal a halottlátó, és mindenki gyanús lesz, aki még él: az orvos, az inas testvérpár, lassan már az exrendőr testőr és az írónő is, nem beszélve a lányát nemrég elvesztett gyászoló anyáról és a lány egykori szerelméről… Az az igazság, hogy ez a film eggggészen jó! Nyilván tudtam, hogy a rejtély meg lesz fejtve, viszont egy sokkal hangulatosabb élményt kapunk, mint az Orient volt. Ez a hely valóban para, a kameraállások, a vizualitás magával ragad. Itt-ott azért kirázott engem is a hideg, hiába volt sejthető, hogy mire megy ki a dolog. A trilógia utolsó darabja egy kellemes szoft-misztikus nyomozós film, nyomokban halloweenes horrorszerű elemeket tartalmazva, de meglehetősen családbarát módon. A karakter rajongói nem tudom, mit szólnak hozzá, várom a véleményüket! Nekem tetszett, egyszer jó volt megnézni, noha a figurát továbbra sem fogom a szívembe zárni. A Disney+ kínálatában nézhető a többi Kenneth Branagh-os Poirot filmmel egyetemben. Jó szórakozást hozzá!

Az eleje kicsit vontatott volt nekem, és túl hamar rájöttem, ki a gyilkos, de azért így is tetszett, mert sok érdekes részlet volt benne, ami lekötött, és csak volt a végén egy olyan csavar, amire nem számítottam.

Bár Michelle Pfeiffer alakítása a „Murder on the Orient Express” című filmben továbbra is a franchise legkiemelkedőbb pillanata, azt kell mondanom, hogy egy átlagos első és egy gyenge második film után ez a film nagyon jól sikerült. Tökéletesen ötvöz... Többte a horror elemeket, a rejtélyt és a drámát. Minden karakternek lehetősége volt egy-két intimebb pillanat megélésére a színen, hogy visszatekinthessenek a múltra a jelenhez viszonyítva, és a szereplőgárda talán ebben a részben volt a legjobban összeválogatva. A színészi alakítások közül Tina Fey és Michelle Yeoh játékát tudom kiemelni. Bár vegyes érzéseim vannak Branagh színészi, rendezői és forgatókönyvírói tehetségével kapcsolatban, úgy érzem, hogy most tényleg sikerült neki. Nemcsak színészként állta meg a helyét, hanem rendezőként is bravúros koncepcióval vitte végig a filmet!

Nem olyan stilizált, mint Kenneth előző két rendezése, és úgy gondolom, hogy a történetvezetés időnként túlzásba viszi a mondanivalót, másrészt viszont a történet a végéig fenntartja a figyelmet. Ez már nálam alapból pluszpont, mivel nehéz ma már izgalmas krimut mutatni.

A kevesebb sztár és a kisebb költségvetés nem számít, a zárt terek okos és látványos kamerajátékokra való felhasználására való törekvés kellemes, és sikerül szimpatikusan hátborzongatónak lennie. Érdekes és kellemes változatosság. Ha Branagh a jövőbe... Többni adaptációkban is így játszik az atmoszférával és a műfajjal, én örülni fogok neki.

Izgalmas volt, de elég hátborzongató, főleg a moziban.