Régóta szerettem volna látni a filmet, így talán a fejemben kialakítottam egy túlzó elvárást is, aminek az alkotás csak részben tudott megfelelni. Szerettem volna, ha a személyes karakterdráma egy kicsit jobban kidomborul a történetben. Ettől függetlenül a „Truth” egy átlagosan jó dráma, Blanchett kiváló alakításával.
Ártalmatlan, de felesleges folytatás. Persze az emberben akaratlanul benne van, hogy az Oscar-jelölt Nia Vardalos hollywoodi karrierje sohasem indult be igazán, így érthető, miért ragaszkodik ahhoz az egy projekthez, amivel sikere volt.
Kiszámítható, felszínes, butácska horrorfilm, ami kizárólagosan a sokkoló látványelemekben érvényesíti az erejét. Eli Roth tizenöt éves lemaradásban van: most már nem elég brutális mészárlásokat színre vinni egy horrorfilmben, meg is kell ezeket tölteni izgalommal és legfőképpen tartalommal.
Vártam és vártam, hogy történik-e valami a filmben, építkezik-e nagyobb katarzisokba, de elmaradt a csoda. Portman felejthető és teljesen idegen marad a néző számára, a Riverdale-es Charles Melton pedig egész jó, de még sokat kell fejlődnie, hogy helyt tudjon állni egy Julianne Moore-kaliberű színésznő mellett. Főleg a drámai jelenetekben. Moore messze kenterbe veri kollégáit, még akkor is, ha a szkript nem ad neki elég teret arra, hogy jobban belelássunk a karakter lelkivilágába. Összességében nagy csalódás volt ez a film, Todd Haynes a 2007-es I'm Not There óta nem rendezett olyan filmet, ami felidézte volna rendező zsenialitását.
75 Igazság - A CBS-botrány (2015)