A kalandor

Színtiszta kaland-harcművészeti film, amely a húszas évek New Yorkjának nyomornegyedéből az egzotikus Távol-Keletre, egy titokzatos bajnokság helyszínére visz. A film stílusa klasszikus Van Damme-akció: színes, egzotikus helyszínek, sok harc, egyszer... Többű, mégis lendületes hangulat. A cselekmény középpontjában Chris Dubois áll, aki árva zsebtolvajból válik harcművésszé és végül hős harcossá. Karakterei – különösen Dubois és Roger Moore sármőr, szélhámos britje – sablonosak, de szórakoztatóak. A színészi játék Van Damme-tól a megszokott fizikai jelenlétre és akciókra épít, Moore szerencsére humorral dobja fel a filmet. A forgatókönyv viszont szinte egy korábbi Van Damme-film újraírása, klisés és párbeszédei felejthetők, a történet pedig kiszámítható. Rendezőként Van Damme igyekszik epikus világot teremteni, de az igazi kreativitás, feszültség hiányzik. Objektíven nézve gyenge, elsősorban a harcjelenetek kedvelőinek szól, szubjektíven nosztalgiát, könnyed kikapcsolódást kínál. A célközönség Van Damme-rajongók, harcművészeti filmek kedvelői.

Valóban egy kicsit kalandosabb, többet mutató Van Damme film, bár itt is gyakorlatilag ugyanazt a karaktert játsza, mint minden filmjében és ismételten egy harcművészeti torna a központi téma. Az az érzésem van, mintha ugyanazt a filmet nézném mindig újra, de ennek ellenére mindegyiket külön-külön tudom élvezni.

Túl sok eredetiség nem szorult a filmbe: adott egy torna, ahol a világ minden szegletéből érkeznek harcosok, akik megküzdenek egymással a díjért. Tény, hogy mai szemmel néhány jelenet inkább megmosolyogtató, de a maga módján van benne valami szórakoztató.

Nem egy nagy eresztés a forgatókönyv, de a világ különböző részeiről való harcművészetek bemutatójával sikerült kiugrania az átlagos b-kategóriás verekedős filmek közül. Talán ez a leginkább nézhető JCVD-film.

Nekem különösen tetszett ez a film, ez a kedvencem Van Damme-tól, főleg azért, mert némi hasonlóságot véltem fölfedezni a Mortal Kombattal, ami mindig is a gyengém volt.

Jó volt, tetszett.