A vér kötelez

A pszichothrillerek dömpingje után, a megkésettség bélyegét magán viselve futott be A vér kötelez annak idején a mozikba. Miután az elődjei szinte minden sztorieshetőséget kipipáltak, Harold Becker rendezése kénytelen volt egy már kiaknázottra vissza... Többtérni, a "mi volna, ha a mostohaapám pszichopata lenne?" kérdést újból feltéve. A forgatókönyv határozottan úgy hat, mintha variáció lenne egy már kitárgyalt témára. A nézőpont ezúttal a vér szerinti atyáé, az egyetlené, aki hisz a fiának. Ebből adódóan mindenki más az ostoba és az inkompetens között mozog. Főképp a rendőrök, akik tisztázhatnák az ügyet egy gyors guglizással. Az alkotógárdára szerencsére ez nem érvényes, Harold Becker hozzáértő rendezéssel vezet végig a kiszámítható történeten. Technikailag a film szépen egyben van. A zene, a képi világ és a segítségükkel megteremtett feszültség a régi iskolát követő, szórakoztató eleggyé állnak össze. A vér kötelez másik alappillére a szereposztás. Travolta szimpatikus főhős, de megint a másik oldalnak, az inkább vígjátéki megmozdulásairól ismert Vince Vaughnnak jutott az igazán hálás szerep. A filmet a stúdió alaposan megvágta, ennek előnyeként lett annyira feszes, hogy ne ragadjon bele a sablonokba, amikkel persze él. A vér kötelez nem csinál titkot abból, hogy a járt utat követi. Aki megelégszik annyival, hogy a film a műfaji kötelezettségeit teljesítse, annak nem is okoz csalódást.

Nagyon de nagyon tudom mindenkinek ajánlani. Elég ütős szereplőkkel sikerült egy végig pörgős, érdekes történetet csinálni, nem akármilyen témában.

Egészen kellemes kis film. Nem túl okos, nem éppen eredeti, de jók a színészek. Jó kis vasárnapi krimi-thriller.