Airport 1975

Tipikus 70-es évekbeli katasztrófafilm, amely a sorozat első nagy sikerének folytatásaként újabb légi drámát mutat be: egy kisgép ütközik a 747-es pilótafülkéjével, így egy légiutas-kísérőnek (Karen Black) kell átvennie az irányítást. A film stílusa ... Többlátványos, feszült, olykor kifejezetten giccses, a hangulatot a kor vizuális trükkjei és a zenei aláfestés határozza meg. A cselekmény gyorsan a lényegre tér, a karakterek inkább tipikus katasztrófafilm-sztereotípiák – Charlton Heston hősszerű pilótája, Karen Black bizonytalan, de bátor légiutas-kísérője, George Kennedy állandó Patronija mind papírmasé, de szerethető figura. A színészi játék nem emelkedik a műfaj átlagától, legfeljebb Black lelkes alakítása emelhető ki; a forgatókönyv pörgős, de sablonos, a rendezés (Jack Smight) rutinos, helyenként izgalmas, de gyakran parodisztikusba fordul. Objektíven az Airport 1975 izgalmas, de klisés, szubjektíven nosztalgikus, egyszer nézhető repülős kaland, főként a műfaj rajongóinak és retró filmeseknek ajánlott.

Ez a rész szintén nagyon tetszett. Ebben talán kicsit növelték az izgalmat, mert nekem helyeken sokkal feszültebb volt, mint az első. Ajánlom ezt is.

Imádom Charlton Heston-t, de ez nem segített ezen a filmen. Sajnos csak egy gyenge próblkozás, ami a repülős katasztrófafilmek sablonjára készült. Mai szemmel már egyáltalán nem állja meg a helyét.

Egy szuper regényből készült igencsak erős és ütős film. Jobban szeretem a régi filmek hangulatát, a színének, a színészek, egyszerűen engem minden jobban magával ragad. Ezerszer jobb, mint bármelyik mai tucatfilm.