A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Az esélytelenek nyugalmával néztem végig a filmet, mert belőlem nem azt váltotta ki, amit kellett volna. Nekem az első perctől kezdve nem volt szimpatikus a csábos mosolyú, jólfésült James Spader, mert valahogy végig olyan kifejezéstelennek éreztem a tekintetét. Lena meg amennyire gyönyörű volt, legalább annyira szomorú is, egyáltalán nem éreztem őt a nagy intrikusnak, avagy a végzet asszonyának, inkább egy meg nem értett, unatkozó feleségnek, aki ráadásul lelkileg sérült. Esküszöm, néha meg is sajnáltam. Nem értem, egyáltalán mit is akart a rendező ezzel az egésszel, számomra nagyon férfipárti színezete volt a filmnek. Úgy látszik, a nőkből meg csak két fajtát ismer, a hűséges, odaadót, aki még váláskor is babusgatja a férjecskéjét, a másik meg az érzéketlen végzet asszonya. Háát a nők ennél jóval összetettebbek. Gondolom, sejtette is rendező, hogy nem ilyen egyszerű a képletünk, ezért aztán gyorsan eltette láb alól a „delikvenst”, hogy ne kelljen rajtunk – nőkön – sokat agyalnia. Bocs, ezt nem bírtam kihagyni.
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Nem igazán tudok pártatlanul írni a filmmel kapcsolatban, hiszen nő vagyok a szó legszorosabb értelmében. Elnézést kérek előre is a párkapcsolatokról szóló véleményem miatt. Sosem értettem, hogy a mai „divatot” követve a férfiak miért dobják el a val... Teljes kritika
Egyszerűen félelmetes és félelmetesen egyszerű alkotás, amivel szerintem még egy darabig nem fogunk tudni mit kezdeni, hiába telet el annyi idő a megjelenése óta. Van ebben a filmben valami, ami igazán különlegessé teszi, ugyanakkor egy kissé összecsapottnak is érzem.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
