A csendes lány

Amikor egy 20 perces rövidfilmet másfél órában mesélnek el. Nem untam, vagy ilyesmi, de nem egy túl mozgalmas darab. Azért nyilván jó, csak működött volna harmad ekkora játékidővel is. Meg nekem nagyon fura volt néhány szituáció, amikor nem szólalt meg a lány. Jó éjszakátra nem mondasz legalább annyit, hogy neked is?

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Pedig, komolyan mondom, teljesen véletlenül ültem le a film elé. De nézzük, mit is láttam! Colm Bairéad eddig szinte csak tévé-sorozatokat és rövidfilmeket készített, első egész estés rendezésével viszont rögtön felhívta magára a figyelmet. A csen... Teljes kritika

Ez a film egy kitartott állóvíz. Az operatőr munkája viszont kiemelkedő. Vártam, hogy valahonnan valahová eljut a történet, de az maga a cselekmény, hogy rossz családi körülmények között élnek a gyerekek, a csendes kislány pedig hirtelen megtapasztal... Többja a törődést. Erre az ellentétre épül a forgatókönyv. Annyira felszínes a karakterek lélekábrázolása, hogy már szinte fájó egy ilyen filmben. A felépítés is elhanyagolta ezt a lányt, és sok más gyereket vele egyetemben, akik jóval durvább körülmények között nőnek fel. Olyan lett a film, mint amire ráterítették a csipkés terítőt. Ingerküszöböt azért lejjebb viszik azáltal, hogy rámutatnak, hogy az elhanyagolás is bántalmazás.

Nagyon megható, amikor egy jóravaló gyerek rossz családba születik, de hogy a történet csak abból álljon, hogy egy nyarat rokonnál tölt… Az, hogy egy filmben nincs konfliktus, fordulat, csupán egyetlen szereplő karakterfejlődésére épít, az nálam nem érdemel többet közepesnél.

Cáit egy szétcsesződött családban élő, érzelmileg elhanyagolt kislány, akit a nyári szünetre lepasszolnak vidéki rokonokhoz. Gyakorlatilag itt találkozik először egy normális és szerető közeggel, melyet nulláról kell megtanulnia. Szívfacsaró látni, hiszen nagyon sok gyerek élhet még hasonló, érzelmileg sivár környezetben, mint ahová vissza kellett térnie az iskolakezdésre. A film nagyon kevés szót és annál több érzelmet tartalmaz, a képi világ csodás, Colm Bairéad nagyon jó érzékkel mondja el számunkra, amit el szeretne mondani nekünk. Mestermű. Annyi mindent tudnék még mondani róla, de inkább nézzétek meg, ritka értékes alkotás.

Döbbenetesen jó film. Mindent kihoztak belőle, amit csak lehetett. A karakterek hozták a formát. Az operatőri munka pedig kiforrott és zseniális volt. Annyira a fotelhoz ragasztott a film hangulata, hogy reméltem sose lesz vége a filmnek.

Szívszorító történet családról, veszteségekről és egymásra találásról. A csendes lányban a Váratlan utazás sorozat bája ötvöződik egy erőteljesebb, drámaibb hangvétellel. Hiszen a csend sok mindent hordozhat, például szorongást, titkot, de nyugalmat ... Többés megértést is. Ezek mind megtapasztalhatóak a film által kínált érzelmi hullámvasút során. Közben pedig jó, ha van kéznél egy-két papír zsebkendő is.

Jó volt a történet. Ilyen családnak, akik lepasszolták a lányt, nem valók gyerekek. Az tetszett, hogy akikhez került, a férfi a végére eléggé megenyhült, azaz fejlődött a film végére. A vége pocsék lett. Nem tudni, hogy amikor az apja odaért, a lányt verte meg, vagy csak a férfit, vagy egyszerre a lányt és a férfit is. :D Nem volt benne semmi alja dolog.

Rendkívül megható történet, amihez nem kell különösebben sok mindent hozzáfűzni, talán nem is lehet. Engem egy kissé fel is kavart. Szerintem mindenképp érdemes megnézni.

Az, hogy megrendülten szedtem össze magam a film megnézése után, az enyhe kifejezés!

Semmiképp sem mondanám egy emészthető filmnek, nagyon rá kellett hangolódnom, és még jó darabig gondolkodtam mindazon, amit láttam.

Nem lehet kibírni sírás nélkül.

Gyönyörű alkotás. Szép, finom, törékeny, mélyen emberi. Olyan, mint egy meditáció a szeretetről egy gyermek történetén keresztül elmesélve. Mint egy megelevenedett festmény. Elkerüli szokásos filmes kliséket, nem mutat verbális és fizikai erőszakot, nem akar ostobán sokkolni, és direkt nincs csattanó sem a végén. Bepillantás sorsokba, lelkekbe. De jó, hogy rátaláltam. Nem popcornmozi, és emiatt nagy szükség van az ilyen alkotásokra manapság.

Annyira bele tudtam élni magam e gyermek szerepébe, hogy többször is fennhangon rám tört a sírás. Csak az tudja, hogy miről is szól a film maga vagy mi a mondandója, aki ezt átélte... ezt érezni kell, nem elég nézni.