Apró mesék

Én egyszerűen imádom Szász Attila filmjeit, szerintem elképesztően jó hangulatteremtő erejük van, mindemellett a történetek is mindig remekül megvannak írva. Nincs ez másként az Apró meséknél sem. Kellőképpen érezhető az, hogy fikcióról van szó, de e... Többttől függetlenül a cselekmény két lábbal áll a talajon. Épp annyira engedik az alkotók beszivárogni a valóságot, hogy hiteles tudjon maradni a koncepció. Szerintem látni kell.

Ez egy nagyon jó magyar film volt. Szerintem a magyar filmek közül a Kontrol után ez a legjobb (lehet, hogy nem, de most csak ez a jó magyar ugrott be). Imádom, hogy volt benne történelem, nagyon jó volt a romantikus szál, és akciójelenet is volt. Ajánlom!

Kellett ennek az országnak egy ilyen film a Kölcsönlakás után, bár nem szeretném szidni azt a filmet, maradjunk annyiban, hogy nekem nem igazán jött be. Ellenben az Apró mesék egy kimondottan jól sikerült produkció lett érzelmes alakításokkal, nagyon... Több izgalmas képi világgal és jellegzetes képi atmoszférával. Ezekre számítottam a Félvilág alkotóitól, és nem is kellett csalódnom. Gratulálok a filmhez!

Örülök a mai magyar filmeknek, de valahogy nem tud nem zavarni, hogy az alakítások még mindig rendre túlságosan teátrálisak. Bízom benne, hogy a magyar filmgyártás ilyesfajta fellendülése kinevel egyúttal egy új filmszínészi generációt, akik végre elhagyják a színházik ripacskodást és kliséket.

A Szász-Köbli szerzőpárostól megszokott magas színvonalú film született, a színészek közül a negatív karaktert játszó Molnár Leventét emelném ki, de mindenki kitűnő volt. 10/9.

Szász Attila hűen adja vissza a háború utáni bizonytalanság hangulatát, a különleges képi világ teljesen korhű, részletesen kidolgozott. A felrobbantott Lánchíd, a ledőlt épületek mind a teljes szétesés metaforáiként értelmezhetők; a háború nemcsak a... Teljes kritika

Végre született egy olyan romantikus történetszállal rendelkező magyar film, aminek van mondanivalója. Nagyon érdekes az alapkoncepció. Számomra egy olyan nézőpontot nyitott meg a film, amiben a frontról hazatérő katonák a háborúban átélt borzalmakat a kiszínezett történetek elmesélésével képesek feldolgozni. Folyamatosan érezhető a feszültségfokozás, ami a hazatérő férj megjelenésekor csúcsosodik ki. Persze a remek színészi alakítás mellett sem lehet elmenni szó nélkül. Nagyon jól működik a kémia a két főszereplő között. Összességében azoknak tudnám ajánlani ezt a filmet, akik szeretik a több szemszögből is értelmezhető, kicsit palástolt történetszállal rendelkező filmeket.

Kétszer láttam a filmet. Másodszorra azokat az felesleges mozzanatokat keresetem, amelyek miatt egyik másik kritikus bírálta a filmet. Lehet, hogy vannak benne, de valószínű, hogy ahhoz harmadszorra is meg kell nézzem, hogy megtaláljam. Második mozizáskor az arcokat fedeztem fel, a finom rezzenéseket, pillantásokat, fejmozdulatokat. Kerekes Vica olyan, mintha abban a varázslatos erdőben született volna. Molnár Levente? A játékára nem találok szavakat. Hol utáltam, hol izgultam érte. Szabó Kimmelnek pedig egyszerűen jó állt a szerep, az egész film. Le a kalappal, hogy kaszkadőr nélkül csinálta végig.

Nagyon szeretem a magyar filmeket, és a mai magyar filmekből is sokat láttam, de ilyet még soha.

A színészek játéka nagyon jó. Végig izgalommal néztem, olyan érzésem volt, mintha én is ott lennék. Fordulatos a cselekmény is, a film képi világa szinte festmény szerű. Nagyon jók a díszletek, és a számítógépes jelenetek a lerombolt Budapestről

Mesteriek azok a jelenetek, amikor borotvaélen táncolnak a szereplők, a hazugság, valóság, igazság, elhiszem - nem hiszem bizonytalan mezsgyéjén. Amikor formálódik az egymáshoz való hozzáállásuk, amikor nem tudni, hogy miért cselekszik úgy valaki, ah... Többogy cselekszik. Amikor felülírja a bizalmatlanságot a vágy, a vágyott viselkedést pedig a megrögzött brutalitás... Szóval zseniális, régen láttam ilyen remek filmet. Gratulálok az alkotóknak és a szereplőknek!