Nagyon szerettem, hogy Klapisch képes volt úgy bemutatni több korszakot, hogy közben nem válik unalmassá vagy túl didaktikussá. A múlt és a jelen ütköztetése ad egyfajta perspektívát: látod, milyen volt akkor, milyenek vagyunk most, és hogy mennyi mindenből táplálkozunk, amit talán alig értünk.
Úgy gondoltam, hogy a történet érdekes és szép volt, és jó tempóban folyt. Tetszett, hogy a karakterek jól kidolgozottak voltak, de nem túlságosan, csak pont elég mélységet kaptak. Néha úgy találom, hogy a filmkészítők vagy nem adnak elég információt, vagy elvesznek abban, hogy túl sokat mesélnek róluk. A színészek remek munkát végeztek. És persze imádtam a rendezői stílust, egészen a végéig fenntartotta az érdeklődésemet.
Ebben nagy lehetőségek rejlettek... 5 rövid, zárt történet, jó nevekkel a szereplők között. De minden történet... csak egy nagy csalódás volt. Mindegyik teljesen lapos volt, és frusztráltan hagytak maguk után. Kár érte.
67 Rokonidők (2025)