lollipopp

Ez az a horror, amiről tényleg jobb minél kevesebbet tudni előre. A történet folyamatosan adagolja az infókat, közben pedig nézőpontot vált, és ettől az egész olyan, mintha egy rohadt nagy kirakóst próbálnál összerakni. Van benne para, fekete humor, WTF-pillanatok, és amikor már azt hinnéd, érted, akkor még rátesz egy lapáttal. Cregger nagyon érzi, hogyan kell a nézőt hülyének nézés nélkül megvezetni.

Nem számítottam rá, hogy egy film a zongorahangolásból és a széfnyitásból tud feszült thrillert csinálni, de valahogy működött. Néha nagyon elrugaszkodik a valóságtól, de pont emiatt szórakoztató. A hangokkal és a csenddel tök kreatívan játszik, és Leo Woodall végig elviszi a sztorit.

Ez tipikusan az a film, amit vagy imádsz, vagy végigszenvedsz. Iszonyat nyomasztó, tele beteg metaforákkal meg ilyen test-horroros cuccokkal, de közben tök érzelmes is a családi sztori. Nekem néha túl művészieskedő volt, de nem lehet rá mondani, hogy unalmas.

Izgalmas és brutális, de nem ősi gore‑őrület, inkább visszafogott, mégis üt. Amikor Predator lecsap, azt érzed. A hangzás, a zeneválasztás szépen támogatja. A karakterívek hiányoznak, de az akció mindent visz.

Az év egyik legjobb sorozata egyelőre szerintem. Néhány szereplő kicsit kínosnak, idegesítőnek hatott, de gyorsan keresztüllendültem rajta, annyira jó volt a sztori és a rejtély.