Chipkatonák (1998)

Mai szemmel is egy tök jópofa és szórakoztató film, de az ereje egyértelműen a nosztalgiában rejlik. Mármint utoljára kiskoromban láttam, és szép emlékeim voltak vele kapcsolatban. De ettől függetlenül is baromira tetszett.

Nemrég láttam az egyik gyerekkori kedvencemet, s sikerült nosztalgikus hangulatba ejtenie. Emlékszem, hogy kissrácként nyagattam a szüleimet, hogy szerezzünk be valahogy mi is chippeket és szereljük be a játékkatonáimba, és akkor életre kelnek és az ... több»milyen menő lenne. Persze ez nem jött össze, de mindez jól jelzi azt, milyen hatással tudott lenni rám. Ugyanakkor mai fejjel is tudok rajta szórakozni, még akkor is, ha a sztori eléggé klisés. Viszont azt gondolom, hogy a '90-es évek hangulata még mindig érződik rajta, s a film a maga varázsából semmit nem veszített.

Nagyon régen láttam ezt a filmet, de arra emlékszem, hogy tetszett, elég kis egyedi ötletes film lett, egyszer miindenkinek látnia kell, mondjuk mára már elég poénos egy film.

Tetszeni akkor is tetszett, de nem nyerte el úgy a tetszésemet, mint az akkori gyerekfilmek. Kicsit gagyi, kicsit ostoba, de élvezhető és jópofa film. Ma már azért elég idejétmúlt, így megnézése olyanoknak okozhat némi örömet, akik gyerekkorukban is látták, szerették.

Nekem egyáltalán nem tetszett, sem gyerekként sem most. Valahogy a hátam borzong a sztori alapjaitól fogva, a kivitelezést sem magasztalnám, ha valaki filmet keres estére ezt semmi képp nem ajánlom, mert nézhetetlen.

A film erőltetett, star wars utánzat, nagyon arra hajaz és ez már az elején elvette a kedvemet, hiszen ebből csak rosszul jöhet ki. Nincsenek meg az egyedi és utánozhatatlan jelenetei, sablonos és simán felejthető.

Ez a film is jó régi már, egy ideje nem láttam. Elsőre tetszett, aranyos volt, amolyan szörnyecskék + Toy Story feeling. Nem tudom, hogy most hogy tetszene, de az a tapasztalatom, hogy az ilyen kedves családi filmek időtlenek, még akkor is, ha ma már a gyerekek ki tudja milyen játékokkal játszanak.