Van egy jelenete a filmnek, ahol a két lány lázadozik az edzések miatt, és panaszkodnak a barátnőjüknek, akit éppen akkor adtak férjhez alig 14 évesen. A barátnő könnyes szemmel ébreszti rá őket, milyen szerencséjük van egy gondoskodó apával, aki nem akarja férjhez kényszeríteni őket egy ismeretlenhez, akivel örökre el kell menniük a szülői házból, hanem a maga módján kenyeret ad a kezükbe, hogy önállóan rendelkezhessenek majd az életükről. A lányok magukba szállnak, és onnan ugyanolyan megszállottan dolgoznak a sikerért, mint az apjuk. Ritka pillanat az ilyen indiai filmben. Aamir, aki hozzáhízott a szerephez fantasztikusat alakít, a történet nagyon erős, bár vannak fenntartásaim a női birkózás ellen, ebben a filmben valahogy természetes és emberi az egész. Kár a végére az a feszültségkeltésnek szánt felturbózása a konfliktusoknak, anélkül is lebilincselő lett volna az egész film. ÉS a vége persze zsepi igényes. Ajánlom megnézésre.
A Dangal nagyon ütős indiai film, nem az a tipikus gagyi bollywoodi zagyvaság, amelyek annyira hírhedten szürreálisak. Ez épp az ellenkezője, nagyon jó képet mutat a küzdeni akarásról. Szuper film!