Hasta la vista

Tetszett az alapötlet, nem igazán lehet hallani a rokkantakkal kapcsolatban erről a témáról, pedig őket is ugyanúgy érinti, mint az egészségeseket. A három srác nagyon jól játszott, teljesen átéreztem a film mondandóját. Vicces, érzelmes, mi kell még?

Ez egy kiváló dráma keserédes, amolyan belgás humorral fűszerezve. A film nézése közben nem tudod eldönteni, hogy nevessél vagy sírjál a három bajtárs történetein. Ez a film nagyban hasonlított egyik nagy kedvencemhez a „Három csillag” angol/brit filmhez, ahol békét keresnek a fiúk, de ebben a belga filmben ez teljesen más szemszögből, ellentétesen vizsgálta a történetet. Három jó barát, Joseph, Phillip és Lars köré összpontosul a film sztorija, akik a húszas éveikben járnak (egészséges fiatal férfiember ilyenkor duzzad az erőtől). Joseph látássérült, Phillip lebénult, Lars pedig daganatot kapott. Van valami, amiben mind hasonlítanak egymásra, közös a sorsuk, ez pedig az, hogy még mindhárman szüzek. Keresik az első szexuális élményt, ezért azt tervezik, hogy végigjárják Spanyolországot, ahol vágyuk sorsa vár rájuk, ami beteljesedhet. De ami ellenük áll, az a szüleik és természetesen a betegség. A film többi része elárulja nekünk, hogyan győznek le mindent, és érik el a céljukat. Hát nem semmi film, az egyszer biztos...

Egészen különös film három belgiumi testi fogyatékos férfiról, akik el akarják veszteni a szüzességüket egy spanyolországi különleges bordélyban. Néha viszolyogtató, néha összeszorul az ember szíve, de néha mulatságos is. Nekem Lars volt a legszimpatikusabb. Újra azért nem szívesen nézném meg.

Feelgood, vicces, elgondolkodtató, megindító. Ezek egészen jó egyvelege. Akibe szorult egy kis érzelmi intelligencia, annak tetszeni fog, bár csak egyszernézős.