Herék, avagy a tojástánc (1974)

Egy filmes fórumon annyira dicsérték ezt az 1974-ben forgatott filmet, hogy öt év újra próbát tettem vele, de a véleményem nem változott róla. Ezek szerint olyan polgár vagyok, akit Bernard Blier sikeresen tud pukkasztani. Ez a film egyszerre három színészt is sztárrá tett, de nem számomra. Illik a hölggyel kezdeni: Miou Miou (művésznév, Coluche, a humorista nevezte el így, mert a hangja erősen hasonlít a macska nyávogására) én ki nem állhatom, valamilyen ösztönös ellenszenv van bennem iránta, ha meglátom a nevét a szereplők között, már nem is érdekel az a film. Patrick Dewaere, a zseninek tartott színész, egészen biztos, hogy súlyos mentális problémája volt, mert 1982-ben nagy sikerek elérése közben a Coluche (már megint!) által adott pisztollyal főbe lőtte magát. Nekem egyetlen filmben sem tetszett, kis bajuszkájával mindig a mesebeli Kacor királyra emlékeztetett. A harmadik színész Gérald Depardieu, róla csak az utóbbi években változott meg a véleményem, mert kezdetben valóban jó színésznek tartottam. Filmjei közül a Huszadik század, az Utolsó metró, a Szomszéd szeretők, az 1492 kimondottan tetszett, de aztán el kezdett hájasodni, meg az adóelkerülési ügylete miatti orosz állampolgársága számomra nagyon ellenszenvessé tette. Nálunk sokan lelkendeztek, hogy micsoda óriási szenzáció, hogy ő volt a szegedi Háry János francia királya. A film amelyről ezek a tények eszembe jutottak nagyon szürreális, provokatív, nem az én ízlésem szerinti.