Hogyan adjunk el drogokat a neten (villámgyorsan) (2019)

Keserédes képet nyújt a Z generációról, akik látszólag már nem is képesek a közösségi hálózatokon kívül kommunikálni egymással. Jó kis sorozat, szépen váltakozik benne a humor és az erkölcsi következtetések. Megéri megnézni, főleg, hogy az egyes részek rövidsége miatt akár egy délután alatt elfogyasztható.

A sorozat, ha nem is csak erről szól, de ehhez hasonló magyar címmel futna. Az alapjait mindeni látta már ezerszer. Lúzer, kocka srác, aki a barátja segítségével próbálja visszaszerezni a barátnőjét, miután az összejött a suli legmenőbb fiújával, aki egyébként a kertváros drogdílere. A körítés és a megvalósítás teszi különlegessé. A sorozat egy black-comedy, ami időnként áldokuként aposztrofálható. A sorozat a 2 főszereplő interjúival kezdődik, ami később visszatérő eleme az epizódoknak. A borzasztó pörgős storyt dokumentum stílusú tájékoztatók szakítják félbe a különböző drogokról, a dark web használatáról és a biznisz buktatóiról. Az első évad csak 6 részből áll, ezek 20-22 percesek, de nincs benne egy másodperc üresjárat se, ezért van benne annyi akció mintha 2-szer ennyi részből állna. A sorozat nagyon magasra tette a lécet az első évaddal és több olyan cliffhangert is tartalmazott az évadzáró, amit kíváncsian várok, hogyan oldanak fel.

Talán az egyik legjobb sorozat, amit az utóbbi időben láttam, szerintem egész jók a karakterek, és persze a hangulatához is jól illik maga a környezet.

Hát, bármennyire is vígjátéksorozatról van szó, én azért elgondolkodtam azon, csakugyan mennyire vicces is ez az egész sztori. Szerencsére a sorozat nem veszi magát halálkomolyan, így némi mondanivalót is sikerült a történetbe belecsempészni!

A történet egyszerű, de hatékony, bármelyik korosztály számára érdekes. Kár, hogy az első évad nyúlfarknyi lett, csak 6 epizódból áll.