A búvóhely

Olyan, mintha egy régi családi fotóalbumot néznél, de közben Párizs ’68‑as hangulata is beszivárog. A karakterek laza, szerethetőek, és van benne valami nyugodt, mégis vicces drámaiság. Picit lassabb ritmus, de szerintem pont ettől életszagú és rendben van

Elég érdekes így visszanézni ’68‑at egy gyerek szemével. Viccesen furcsa családi dinamika, meg történelmi visszaemlékezések, de néha olyan, mintha nem tudná eldönteni, komikus dráma vagy történelmi szomorúság akar lenni. Szép, de nem minden része ütött igazán.