A pillangó

Igazi francia film a jobbik fajtából. Cseppet sem szájbarágós módon, hanem könnyeden és helyenként viccesen mutatja meg, hogyan ronthatjuk el a dolgokat az életben, és hogyan javíthatunk rajta, ha odafigyelünk egymásra. Egy mogorva öregúr összebarátk... Többozik egy magányos kislánnyal. Ez a történet mondhatni, semmi újat nem hozhat, de az alkotóknak sikerült olyan szépen megformálni a filmet, hogy egészen egyedi lett. Mondjuk, elég ritka, hogy lepkebábokat láthatunk kikelni és gyönyörű Isabelle pillangóvá változni. Nagyon tetszett a film végi dal, amit a két főszereplő együtt, párbeszédszerűen énekelt el. A 75 éves Michel Serrault örömjátéka lehetett a film, mert 2007-ben elhunyt. Claire Bouanich, alakítása fantasztikus, Elza szerepében egy tüneményes kislányt ismerhetünk meg. Külön értékelem, hogy nem kerekítettek rendőri, jogi ügyet az eltűnésből. Nem engedték, hogy a lényegről, az emberi kapcsolatokról elterelődjön a hangsúly. Családi filmként bátran ajánlom a mélyebb mondanivalója ellenére is.

Egyszerűen gyönyörű film, nem tudtam betelni a képi világával, ráadásul a történet is remekül van megírva. Nem mindennapi, amitől gombóc gyűlt a torkomban, hogy egy emberi kapcsolatokat ennyire mélyre hatóan ábrázoló film létezhet. Elképesztő. Látni kell!

Nem mondanám határozottan rossz filmnek, de sok szempontból kidolgozatlannak tartom a cselekményt. Vizuálisan persze nagyon rendben van, és az alakítások is egész hihetőek. De talán pont ezek a jellemábrázolások lettek egy picit összecsapottak.