Az utolsó Paradiso

Már az elején sejtettem, hogy ez nem lesz az én filmem, hogy miért néztem végig, fogalmam sincs. Próbált az érzelmeimre hatni, de annyira erőltetetten, ide-oda ugrálva a mondanivalóban, hogy én inkább unatkoztam. A téma jó lett volna, de végig az vol... Többt az érzésem, hogy maga a rendező se tudta, hogy mit is akart valójában ezzel az egésszel. Teljesen egyetértek az előttem szólókkal.

Vasárnapi, romantikus film a tiltott szerelem nehézségeiről, ám a felvetett kérdésekre nem ad választ, így nyitva hagyja a dolgot - ettől pedig annyira feleslegessé válik az egész, mintha a rendező nem tudta volna, hogy mit is akar mondani.

A film megpróbálja megidézni az nagy olasz neorealista elődöket, aztán a nagy próbálkozásban végül a saját dugájába dől: a film beszédtónusa folyamatosan ugrál a tragikus és a végletekig giccsesen romantikus, a klisészerű és a mély drámai tónus között, így nem igazán tudjuk, mit kéne éreznünk.

Nagyon szépen fényképezett film - ilen szép tájakon hogy lehetne máshogy -, de nagyjából ennyit lehet a számlájára írni. nem tudott egy koherens egész lenni a dolog, pedig egy nagyon jól használható történet volt az alapanyag.