Játssz egy iPad-ért! · Keressük a nap véleményíróját! Nyerj mozijegyet minden nap! · Fórum (új!) Login  
58

Vándorszínészek (2018)

Vándorszínészek
Filmadatlap
 
17
Szereplők
10
Vélemények
11
Képek
2
Videók
 
indingo   2018. 03. 17.

Olyan kis langyos film. Sok minden nem történt benne és a humorfaktort is hiányoltam. Mohai Tamás többet volt pucér, minthogy póló lett volna rajta.

 
ArpiHajdu és Réci   2018. 03. 14.

Mostanában szinte csak és kizárólag jól sikerült magyar filmeket láttam, a Vándorszínészekben is megvolt a lehetőség, díjnyertes rendező, különleges karakterek, egyedi téma, neves színészgárda. Valamiért ezeket az óriási előnyeit mégsem tudta kihasználni. A történet a 19. századi hangulatot idézi meg, s egy maroknyi színész sorsát követhetjük nyomon, akik egy szekéren járják az országot, s polgárpukkasztó produkcióikkal próbálják szórakoztatni a közönséget, hogy aztán elérjék végső céljukat, nevezetesen, hogy elérjenek Pestre és kicsikarjanak egy szerződést a kőszínháztól. Az mindig érdekes, ha egy film (amiben színészek játszanak) olyan történetről szól, amelyben színészek játszanak, főleg ha ez kiegészül azzal, hogy jó színészeknek kell rossz színészekké válniuk a filmvásznon (Kissé cifra mondat, ide vagy oda, hát mégis erről van szó a filmben). Csakhogy a Vándorszínészek esetében nem igazán tudtam eldönteni, hogy ez volt-e a készítők célja vagy csak véletlenül futott ki erre a történet. Hőseink falusi környezetben összeeszkábált színpadukon inkább butuska, mintsem szórakoztató produkciókat adnak elő éjszaka, a nappalaik pedig már-már túlontúl teátrálisak (lásd: Emma úton-útfélen próbálja bizonygatni, hogy mennyire jó színésznő, s ez a sokadik ilyen jelenetnél már kissé fárasztó, vagy amikor Hegedűs D. Géza és Gáspár Sándor egy jelenetben azon vitatkoznak, melyikük a nagyobb színész). A szerelmi szál (vagy inkább szálak) legalább olyan bárgyúra sikeredtek, mint a filmbéli színdarabok, a kibontásuk valahol félúton félbemarad és a szokásos frázisok végigzongorázásán kívül nem is teljesednek be igazán. Talán az a legnagyobb hibája a filmnek, hogy nem tudta eldönteni, mi szeretne lenni. Jelesül: egy road movie-ba oltott romantikus drámát vagy romantikus vígjátékot kívánt bemutatni. Ezt annak a fényében mondom, hogy a poénok a 102 perces játékideje alatt nem működtek, a drámai részek pedig nem voltak kellőképpen megalapozottak, a kivitelezésük meg túlontúl sekélyesek voltak. Úgy tűnik, hiába van feltüntetve három ember is forgatókönyvíróként (köztük a direktor is), valahogy nem tudott egy kerek egész kialakulni az alapanyagból. A rendezőnek nem akármilyen szereplőgárdát sikerült megnyernie, így például a Szerencsés Dániel után újra együtt dolgozott Rudolf Péterrel, akinek Zengő szerepe akár egy üde színfoltja is lehetett volna a karrierjének, de be kell, hogy valljam, ilyen idétlen karakterben még nem láttam (neki pedig már nem kell bizonyítania, hogy mennyire jó színész, ezt nemcsak a múltban, hanem az elmúlt években is számtalanszor megtette, legutóbb például az 1945-ben). Hasonlót éreztem Hegedűs D. Géza szereplésével kapcsolatban is (Kudelka után ilyen semmilyen alakítást…). Ügyes húzás volt Nagy-Kálózy Eszternek adni Zengőné szerepét, de filmbéli karaktereik kapcsolata sajnos tele van klisékkel (megcsalás, bosszú, kibékülés), s ezt az sem szépítette meg igazán, hogy Rudolf Péter és felesége összeszokott párost alkotnak nemcsak a filmvásznon, hanem a való életben is. Martinovics Dorinát a Társas játékban szerettem, itt idegesített, Mohai Tamás és Ifj. Vidnyánszky Attila pedig a kellőképpen ripacsok voltak (bár ez talán még bele is fért a szerepükbe). Ha azt nézzük, hogy Sándor Pál 2007-ben mutatta be utolsó moziját (legalábbis mint rendező), kicsit átgondoltabb produkció illett volna a visszatéréséhez. Tény, hogy a film megteremtett egy különleges hangulatot, de összességében mégsem hozta azt a filmélményt, amit vártam tőle.


 
alexxx   2018. 03. 07.

Hát ezt a filmet őszintén megmondom, nehéz értékleni. Hiába a sok neves hazai színész, amikor az egészről süt a gagyiság, és ezt nem tudom szebben megfoglalmazni. Lehetne erről a témáról értelmesen filmet készíteni, de az egész egy nagy ripacskodás egy igen gyatrán megírt sztorival. Nem szívesen minősítem, de ez a film közelében nincs a Kincsem-Testről és lélekről-Viszkis triónak, és akkor azt hadd tegyen hozzá, hogy ez a három sem feltétlenül a filmkultúra ékköve (na jó, a Testről és lélekről az más tészta), de a maga nemében legalább szórakoztatató. Na ez az, ami nem mondható el a Vándorszínészekről.

 
Szilonka   2018. 04. 06.

A fő bajom az volt vele, hogy teljesen kiszámítható volt a története. Semmi csavar vagy fordulat. A hangulata és a helyszínek rendben voltak, de a pozitív dolgok sora itt be is zárult.

 
TomÁcs   2018. 04. 15.

Tetszett a film művésziessége. Történetben is voltak célok, a szereplők tartottak valamerre. A srác pedig egy véltlen folytán kötött ki a színházban.

 
Egy borongós téli napon csodálatos képi világa miatt kiváló felüdülést nyújt az élményre vágyó nézőknek, a mélyebb tartalmat keresőknek pedig mélyebb betekintést az emberségességbe, és a tisztességességbe. 80/100 több»
 
Ha azt mondjuk, XX. századi színészek filmen, azonnal beugrik Sándor Páltól a Ripacsok. Nos, ha innentől azt mondjuk, XIX. századi színészek filmen… Sajnos nem feltétlenül emlékszünk majd szívesen a Vándorszínészekre. 40/100 több»
 
A színészi játék minden várakozást alul múl. Mindezek mellett nem talált bennem szentimentális táptalajra a film, megtekintését nem ajánlom. 4,5/10 több»
 

A film egyes szabadtéri jeleneteit a pest megyei Sóskúton, a Benta-patak völgyében rögzítették.

(indingo )


  Előzetes A film adatlapja
Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk, és módosíthatóak a beállítások.