Az ígéret szép szó

Emir Kusturica rendezésében egy abszurd humorú, balkáni gyökerekből táplálkozó vígjáték, amely egy szerb kisfalu idilli, de fura világában indul: a tizenéves Tsane nagyapja kérésére útnak indul, hogy pénzzé tegye a család tehenét, vegyen szentképet, ... Többemléket és feleséget. A film stílusa burleszkes, sokszor slapstickbe hajló, tele váratlan, groteszk fordulatokkal és lendületes zenével, miközben a karakterek kedvesen esendőek, különösen a fiú naiv bátorsága és a nagyapa szarkasztikus bölcsessége. A színészi játék – Uroš Milovanović (Tsane), Aleksandar Berček (nagyapa), Marija Petronijević (Jasna) – természetes és szívhez szóló, a mellékszereplők is emlékezetesek. A forgatókönyv lendületesen keveri a családi érzelmeket, abszurd konfliktusokat, de helyenként túlnyújtott, néha önismétlő. Kusturica rendezése látványos, tele ötlettel, de a korábbi filmjeire jellemző mágia és mélység itt kevésbé érvényesül, inkább a komédiai oldalt hangsúlyozza. Az objektív technikai profizmus és a szubjektív nosztalgiát egyensúlyban tartja, noha a film túl hosszú. Főleg Kusturica-rajongóknak, a balkáni komédiák kedvelőinek, felnőtt közönségnek ajánlott.

Naggyon nagy film! Halálra röhögtem magam bizonyos pofonegyszerű, de zseniálisan megrendezett jeleneteken. Szerintem a legjobb Kusturica film, mármint a legtöbb köze van a "komédiázáshoz", és a karaketerek ebben a legszerethetőbbek. Főleg a tehén....hehe...:D

Nem értem miért mondja valaki erre a filmre az ismerőseim közül, hogy primitív, meg gusztustalan, és rettentőek a színészek. Szerintem pont az a gond, hogy nagyonis hasonlít az életre. Szóval egy nagyon őszinte és realista alkotás...a repülőszőnyeges... Több ötlet meg oltári...Nem mondom, hogy nincsenek foghíjai, de nálam ez belefér.