Mária

A bemutatás időzítése természetesen karácsonyra, tökéletes. A forgatás helyszíne, a kosztümök szintén visszaadták a történelmi korhűséget. De maga a film, annak szent története ellenére kissé klisés lett. Olyan, mintha egy megjátszott színpadi előadás lett volna, nagy idézetekkel, kinyilatkoztatásokkal. Nem tudtam magam beleélni a történetbe, még ha ismerjük is annak kimenetelét természetesen, mert valahogy nem úgy volt felépítve, hogy magával ragadjon. Lehet, nem is volt cél. Én is Hopkins alakítását emelném ki, még ha a történet szerint lejátszódó közel 20 éve alatt Heródes egy percet sem öregedett, de ezt elsimította a játékával.

A csillogó-villogó lámpafüzérekkel, a hóviharban sem csituló „dzsingölbellszel” teli bőséges karácsonyi Netflix-bejgli varázslatos kínálatában ügyesen kell válogatni, mert ugye nem mind arany, ami fénylik. A Netflix „Mária” című filmje szép karácsonyi ajándék, Jézus anyjának történetét meséli el. Mária életét követhetjük születésétől és serdülőkorától egészen Jézus születéséig és A szent család Egyiptomba meneküléséig. Az ismert bibliai eredettörténet, Jézus előzményeposza ezúttal árnyaltan „akciós”, konfliktusos értelmezésben, de rendkívüli tisztelettel és alázattal, gyönyörű rendezésben kerül elénk. „Engem választottak arra, hogy ajándékot adjak a világnak, a legnagyobb ajándékot, amit valaha ismert” – mondja Mária. Az anyaságot a konzervatív erkölcsök szerint, mintegy mai példamutatásként jeleníti meg a film. Az alkotás egy kifejezetten látványos, szép munka, mégis egy kicsit nehezebben tudtam most kapcsolódni hozzá, mert annak ellenére, hogy ez a világ leghíresebb története, nem okozott különösebb drámai feszültséget. Nem váltott ki érzelmi reakciót, valahányszor veszély fenyegette Máriát, hiszen ismerjük a sérthetetlen páncélját. Mindemellett értékes, ünnepi néznivaló, nem beszélve a filmmágnes Sir Anthony Hopkins játékáról, aki nagyon jól érzi magát szerepében (Heródes), karaktere vonzza majd a nézőket.

A film Jézus anyja történetét meséli el, korabeli vallási és társadalmi kontextusban. A film egyik legnagyobb erénye Anthony Hopkins alakítása, aki Heródes királyt játssza. Az ő karaktere a hataloméhség és a paranoia megtestesítője, amit mesterien kelt életre. A marokkói helyszíneken forgatott jelenetek hitelesen ábrázolják a bibliai idők világát, a díszletek és kosztümök szintén korhűek. A film elég visszafogott az erőszak ábrázolásában, még azokon a helyeken is, ahol nagyon indokolt lenne. Ezért hiányzik a filmből az igazi feszültség, a drámai jelenetek ábrázolásához. Bár a film művészi szempontból értékes, de a forgatókönyv inkább felszínes, és csak a szimbolikus jelenetekre helyezi a hangsúlyt, ami miatt a film nehezen teremt érzelmi kapcsolatot a nézővel.

Kellett ez az alkotás, így karácsony küszöbén! Bevallom őszintén, ha nem szerepelt volna benne egyik nagy kedvencem: Sir Anthony Hopkins, szerintem tuti meg se néztem volna, mert úgy általában ügyet se szoktam vetni a B kategóriás filmekre... Mert ne... Többkem kissé olybá tűnt ez az alkotás. Sir Anthony brillírozott eme szerepében is, mint általában bármelyikben! Mária megtestesítője egy csoda szép lányzó, mondhatni, tökéletesen játszotta szerepét. Ez a történet alapjaiban maga (volt) a csoda, hűen visszaadva a „megtörténteket”, a kor szépségével, drámaiságával, fájdalmával, gyarlóságával, hatalom éhségével, és még sorolhatnánk... A látványvilág, fényképezés festői, mégis enyhén gagyicskának érződő volt itt-ott... Nem az az igazi prémium kategóriás alkotás, de maga a történet elmesélésben remeknek mondható karácsonyi kikapcsolódás.